2011. január 15., szombat

Venezuela II/2

VENEZUELA EGY CSODÁLATOS ORSZÁG
 Egy liter tej áráért 20 liter benzin




Amíg az impozáns téren körülnézünk és gyönyörködünk a pompás szökőkutakban, szép szobrokban, palotákban, a büszke egzotikus pálmasorban és leülünk egy pár perces pihenőre a szökőkút hűvös leheletében, el kell mondani néhány fölöttébb fontos dolgot, vagyis egy-két szót erről a módfelett gazdag és mégis oly igen sok szegény ember által lakott országról.
Ne tessék csodálkozni, de Venezuela már 1539-ben exportált kőolajat és nem is akármilyen célra! V. Károly spanyol királynak küldték, aki furcsa módon a köszvényét kenegette a varázslatosnak hitt gyógyírral.






Csak 1912-ben kezdődött az igazi kutatás az olaj után, de a 20-as évek végén már 18 ezer kút szivattyúzta az itteni föld mélyének értékes levét, az olajat. Kezdetben fahordókban, öszvérháton szállították, de később kifejlesztették a hatalmas csőhálózatot az olaj szállítására. Honfitársaim azonnal nekiszegezik itteni vezetőnknek a kérdést:
- És mibe kerül itt egy liter szuperbenzin?
- Annyiba, hogy Venezuelában egy liter tej áráért 20 liter benzint lehet vásárolni - válaszol nevetve a mesztic. Nem kis meglepetésünkre szolgált a felelet.






Elfáradtunk. Vacsoraidő van. Az étkezésre a pálmafák alatt terítenek. Az őserdővel borított környező hegyekből áramló kellemes, hűs fuvallat cirógatja az arcunkat, a trópusi virágok édeskés illata pedig - mint mindig most is - kellemesen elbódít. Az estebédhez a zenét a madárdal szolgáltatja.






Svédasztalról válogathatjuk össze a menüt. Mindenki abból és annyit vesz a kirakott ételek közül, aminőt csak kíván és amennyit el tud fogyasztani. Sütemények, torták, fagylalt és déligyümölcsök kavalkádja kínálja magát. Ha valamelyik ételféleség vagy eredeti gyümölcsital elfogy, azonnal pótolják. Ez a nagyszerű választék nem kedvez a fogyókúrának, mondogatják honleányaink anélkül, hogy mozgásukat a terített asztalok felé csak némileg is korlátoznák...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése