Peru II/2b

PERU AZ INKÁK ORSZÁGA DÉL-AMERIKÁBAN

Pizarro sírjánál a Székesegyházban

A bevezetőben már szóltunk arról, hogy ki volt Pizarro. A legendák hatására tengerész lett, majd - amikor meghallotta, mennyi kincs van messze délen - beállt konkvisztádornak. Gőgös, kérkedő, önhitt, önbizalommal teli de kitűnő vezér és bátor katona volt. Az első expedíciójára Amerikába 1524-ben került sor. Iszonyatos nehézségek közepette megsebesült, és vissza kellett fordulnia. A második expedíció során Quitóig jutott, de az őserdő úttalansága, a moszkítók, az indiánok ellenállása, az éhség, a meztelenség és az elhagyatottság szétzilálta a csapatát.

Harmadszorra már a spanyol királyné támogatásával indult! Meghódította az inkák birodalmát, városokat alapított, kikötőket, templomokat, középületeket emeltetett... és az Inka Birodalom korlátlan ura lett.

Arany után kutatva bebarangolta úttalan utakon az Arany Országát. És vajon hogyan végezte dicsőséges dicstelen életét? Hidegvérű kegyetlenséggel még leghűbb barátját, Almargót is kivégeztette - és ez lett a veszte! A konkvisztádor fia egy kis csoport elégedetlen katon élén éppen étkezés közben tört rá Pizzaróra, akit ugyan figyelmeztettek a veszélyre, de ő, a Nagyúr erre fittyet hányt. Igaz vitézül védekezett, de a rátörő lázadók megölték. A halála körülményeit megtudva eszembe jut némi párhuzam, ahogy ő elbánt a vezetővel nevezetesen, amikor elfogatta és láncra verette az Inkát, majd hamis vádak alapján gonosztevővé minősítette, és máglyahalálra ítélte. Igaz, miután felvette a kereszténységet az inkák ura, megkegyelmezett neki és kegyelemből csupán megfojtatta.

Ezek a gondolatok jártak az eszemben, amikor a székesegyházban a kriptája előtt álltam. Amikor feltekintettem az ablak díszes üvegmozaikjára, melyen csak megtörik a fény és a hatalmas képekre, melyeken elmosódó körvonalakban látszik egyik oldalon Krisztus keresztlevele, a másikon pedig egy vasba öltözött marcona spanyol lovag: Pizarro.