PERU AZ INKÁK ORSZÁGA DÉL-AMERIKÁBAN
Limának sajátos mikroklímája van
Limának, ahol az Andok meredek láncai szinte a tengerpartig ereszkednek le, sajátos mikroklímája van. Nem messze az Egyenlítőtől és csaknem a tengerszinten fekszik - valójában akár trópusi éghajlata is lehetne, hiszen a vele egymagasságban levő brazil területeket őserdő borítja, de a délről jövő Humbold-áramlat az oka, hogy itt olyan száraz a vidék...
A fővárosban vagyunk, városnézésre indulunk. Lépten-nyomon megszólítanak bennünket a vándorárusok, az ambulantesek. Ők Lima legjobban kiszolgáltatott, legszegényebb rétege. Náluk minden kapható: élő gyapjúból készült pulóverek, takarók, díszes övek, melyekbe beleszőtték az indián istenek szimbólumait...
A helyszínen meg is mutatja az indián hölgy, miként kell ilyen övet szőni. A feleségem a gépét készíti elő, hogy lefilmezze...
A nagyobbik gyerek hordozza a hátán a kisebbet, de ha nincsen ilyen testvér, a mamájának kell a batyujába kötni a kis porontyot. A pici kölykök nincsenek úgy elkényeztetve mint a mieink...
Az utcai kifőzdében nem kapható a nemzeti eledel, a pachamancha, de egy vendéglőben megkóstolhattuk. Készséggel elmondták, hogyan készül. Mindenekelőtt kecske vagy bárányhús kell hozzá. Ezt jól megfűszerezve a fogyasztás előtt két nappal kövekkel kirakott 2-3 méter mélységű gödörbe helyezik, mellé darabokra vágott csöves kukorica, hüvelyes nagyszemű bab és yuka-gyökér kerül, majd az egészet izzó kövekkel borítják. Nem szeretném, ha kedves vendéglátóim megtudnák, de nekem nem nagyon ízlett. A feketekávé viszont annál finomabb volt...
Közben játszott a négy hangászból álló zenekar, és hol pattogó muzsikát hallattak, hol pedig kellemes, melankólikus dél-amerikai dalokat adtak elő. Szívesen hallgattam volna még a szórakoztató futamokat, de tovább kellett mennünk, mert rövid idő alatt minél többet akartunk látni ebből a számunkra érdekes világból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése