VENEZUELA EGY CSODÁLATOS ORSZÁG
Caracas
Városnézésre indulunk
Nagyon hosszú, sok órás repülés után érkeztünk meg Venezuela fővárosába, Caracasba. Este szálltunk fel Frankfurtban, és másnap délután landolt a gépünk a caracasi reptéren. Ahogy kiszállunk a járműből, megcsap bennünket a forró, párás levegő. Az időeltolódás 5 óra.
Mindig történik valami... A légikikötő várójában egyik útitársunk - amíg a csomagokat vártuk - letette a válláról a kézitáskáját a földre maga mellé. Beállítja a gépet, exponál, nyúlna a tájkájáért, de... valaki elemelte, elvitte. Benne volt az útlevele, pénze meg egyéb más irata. A tolvajnak se híre, se hamva. Útiokmány nélkül nem mehet át a határon, tehát az egész magyar csoport döbbenten várakozik. Gyorsan telefon a követségre! Válaszként azt mondták, hogy a csoport menjen át, érte pedig majd jön valaki. Ez annyit jelentett, hogy útitársaunk nem tarthatott velünk, a Követségünkön várt meg bennünket, majd utunk végeztével, amikor ismét Caracasban voltunk, csatlakozott hozzánk és velünk utazott haza. Végtelenül sajnáltuk.
Egy teljes órás autózás után értünk be a tengerszint felett 1020 méter magasan a hegyóriások koszorújában fekvő fővárosba. Hamarosan felfrissülünk a szállodánkban, a Hotel Avilában, mely dús lombozatú, exotikus fák, bokrok és virágok gyűrűjében épült. Virággal és üdítővel vártak bennünket. Szükség volt erre, mert hamarosan városnézésre indultunk, lazításra most nincs idő!
Megtudjuk, hogy Caracast 1567-ben Don Diego de Losada alapította, miután csaknem kiirtotta az ellenálló Caracas indián törzset, melynek eredeti településhelye volt itt. A főváros a Rio Guaria folyó mellett, 2600 méter magas hegyek völgymedencéjében fekszik, ezért a klímája kedvezőbb. Az évi középhőmérséklet 21 fok, az átlagos csapadékmennyiség 800 mm. Csodálatos szépségű a táj.
Rátérünk az egész Amerikán végigfutó kétsávos pánamerikai autósztrádára. Az úthálózat nagyon fejlett, 6-8, sőt helyenként akár 10 sávos pályák szelik át a várost.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése