Tanzánia V/3

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Másnap korán indulunk újabb vadászatra

Aki látta a trópusi napfelkeltét, egyhamar nem feledi el. Ez a buja, trópusi természet legnagyszerűbb színjátéka. A narancsvörösben, bíborban tündöklő égalja világoskékbe olvad. S az égbolt színeivel együtt színt vált a közvetlen környezetük is, míg végül a szikrázó napsütésbe belefájdul az európai ember szeme...

A tanganyikai tájak egyik érdekes és különleges látványa a csaknem mindenütt előforduló termeszvárak sokasága. Ezek a dombok vagy olykor a 3-5 méter magasságot is elérő égre nyúló tornyokat utánozó építmények elmaradhatatlan természetes részei a végtelen afrikai síkságnak. A várak lakói szigorú államban élő rovarok, melyek ha megjelennek valahol, elpusztítanak minden növényi és állati eredetű anyagot, amihez csak hozzáférnek. Napvilágnál sohasem támadnak, földalatti járataikban vagy az éj sötétjében lepik meg az áldozatukat: egy-egy élő fát vagy elhullott állatot.

A királyon és királynőn kívül - melyek a szaporodást szolgálják - valamennyien, a dolgozók és a katonák teljesen vakok. A várban a dolgozók építik és javítják a termeszvárat; dajkálják, etetik a petékből kikelt fiatalokat; táplálják és tisztogatják a királynőt; enni adnak a királynak. Gombatenyészteket létesítenek, melyeket szüntelenül trágyáznak és öntöznek. Vizet hordanak, és szellőzőberendezéseket építenek.

Először nagyon féltünk, amikor Landroverünk megközelítette az oroszlánokat, de amikor láttuk, hogy azok ügyet sem vetnek ránk, bátran fényképeztük őket. Gyermekkorunkban elhitették velünk, hogy az állatok királya: bátor, nemes, büszke és más hasonló jellemvonásokkal megáldott. Pedig mindezen emberi tulajdonságoknak éppen az oroszlán életében semmiféle jelentősége nincs. Itt csak egyetlen követelmény van: az életben maradás! A sebesült oroszlán a társaitól akár éhen is halhat, azok sohasem szereznek neki táplálékot, sohasem sietnek segítségére. Táplálkozásuk szigorú rangsorban történik. Rendszerint a nőstény ejti el a vadat. Kedvenc csemegéjük a bivaly, a zebra és a gnú. Amíg nem jönnek a társak, a szerencsés vadász nyugodtan táplálkozhat. De ha jönnek az erősebbek, a rangosabbak - már félre kell állnia. Amikor aztán a "felső tízezer" degeszre zabálta magát, jöhetnek a többiek! A gyengébbek... A kicsinyek (sok más állatfajjal szemben, mint pl. a hiéna, leopárd) csak akkor jutnak zsákmányhoz, ha marad a felnőttek után.

Az oroszlán gyakran falkában jár, máskor csak kisebb csoportokban, de olykor - főként a hímek - járják a maguk útját. Az embert kizárólag akkor támadja meg, ha védekezik, vagy ha nagyon éhes. A nőstény évente egyszer 3 napig ivarzik, és több hímmel párosodik. 100 napos vemhesség után ellik.

A hatalmas vadlegelőn egymás mellett élnek a különféle növényevő fajok, melyeket 2 csoportba osztanak: a lombevőkre, melyek a fák, bokrok leveleit fogyasztják (mint az orrszarvú, zsiráf, antilop); és a legelészőkre (mint a zebra, víziló, kafferbivaly, gnú és víziantilop). Még csak elképzelni is alig lehet szebb állatot, mint a füves pusztáknak ezt a pompásan színezett, erőteljes, vad, szélsebes teremtményét, a zebrát. Hosszasan gyönyörködtünk a zebracsapatban, amint rendetlen futással nyargalnak előre felvetett fejjel és kinyújtott farokkal fej-fej mellett szorosan együtt a groteszk külsejű, kérődző pajtásaikkal, a gnúkkal.

Legveszedelmesebb ellenségük az oroszlán és az ember. Az európai ember lelkiismeretét máris több zebrafaj kiirtása terheli, mivel gyönyörű bőréért vadászta. A bennszülöttek számára a kissé íztelen, de enyhén édeskés zebrapecsenye a hájával együtt - valóságos nyalánkságnak minősül!

Ha a kecsesen hosszúnyakú és hosszúlábú zsiráf az ajkával el akarja érni a füvet, bizony elülső lábait szét kell terpesztenie. Többnyire azonban erre nincsen szükség, mert tápláléka a fák leveleiből és gallyaiból áll, amelyeket iszonyú hosszú, hajlékony nyelvével ujjakhoz hasonlóan körbefog, magához ránt, és azután alsó metszőfogaival levág. Fejmagassága 5-6 méter. Legfestőibb állat hazájában, a tartózkodási helyén a természetben a zsiráf. Ha kissé megriad, lassú, himbálózó léptekkel távozik, és ilyenkor méltóságteljesnek és büszkének látszik. De ha igazán megijesztik, farkát felcsapva különös galoppba kezd! Szarvaival ugyan nem tudja védelmezni magát, ez csupán ékességre való, de hosszú, izmos lábai rugásával annál inkább! Ily módon még az oroszlánt is feldöntheti. Ellensége nincs. Néha az oroszlán rabol el magának egy-egy borjút, vagy ha nagyon éhes, egy öreg állatot. Régóta korlátozzák a vadászatát, mert húsa kitűnő pecsenye, bőre feldolgozható, farokbojtjából légycsapó készülhet, patáit pedig szaruneműk készítésére használják.