SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Ahol semmi sem vész kárba...
Gépkocsink közeledtére ijedten futottak be az erdőbe az antilopok, majd miután leállt a motor, ismét békésen legelésztek az erdőszélen. Másfél méter hosszú, rozsdavörös, őznagyságú állatok. Fejük karcsú, orruk finom, kecses!
A jávorantilop már jóval nagyobb, a 4 métert is eléri. Legkedveltebb legelőterületei a mimófák által ritkásan benőtt füves síkságok. Veszély közeledtére a szétszórtan legelésző állatok először ügetésbe fognak, azután gyors iramra váltanak néhány óriási szökelléssel!
Nagyon kedves kis állat a gazella, természettől megáldott mozgékony, eleven, fürge, bájos teremtmény. Futása rendkívül könnyed. Remek látványt nyújt a menekülő csapat, mely 1-2 méteres szökkenésekkel szélsebesen száguld, miközben nemcsak az útjába eső köveket, tárgyakat de a társait is átugrálja. Szimata, látása és hallása kitűnő!
A hatalmas legelőn gyakran találunk kadávereket. Ezúttal egy gnú tetemét látjuk, a jóllakott oroszlán maradékaként. A hiénák és a dögkeselyűk még nem fedezték fel, mert másként csak a teljesen letisztított csontváz maradt volna. Itt szigorúan tilos bármihez is hozzányúlni!
A végeláthatatlan vadlegelő temetkezési vállalkozói a hiénák. Főként éjjel járják a nyílt, füves, sziklás, bozótos terepet. Elsősorban dögevők, és az elhullott élőlényeket keresik, de ha ilyen nincsen, megtámadják a gazellát de a gnú borját vagy a beteg, fáradt, nagyobb állatokat is. Kitűnő szaglásuk, látásuk, és hallásuk vezérlik őket!
Éjjel lármás hangversenyt rendezve hívják egymást, majd a hívó szó azonnal elmarad, ha egyikük dögre akad. Az ilyen körül leírhatatlan nyüzsgés támad. Falánkságuk csodával határos. Semmivel nem törődve, fesztelen röhögés, hahota és ricsaj közepette lakmároznak. Hangjuk rekedt, rikácsoló, olykor borzalmas vihogásnak tűnik, mint a pokol gúnykacaja. Hallatára megborzong az ember!
A világ legnagyobb madara a strucc. Kisebb csoportokban járják a legelőt, ahol fűvel, lombokkal, magvakkal és rovarokkal táplálkoznak. A hím egyszínűen fekete, 2,5 méter magas és 75 kg-os. A nőstények közösen raknak a homokba vagy 30 tojást, melyek egyenként másfél kilót nyomnak. Nappal a tojók, éjjel a hímek ülnek a tojáson!
Íme a természet utcaseprői, akik a fákon tanyáznak és élesen figyelik, hogy mikor adódik a láthatáron egy hulla, amit azután hatalmas rikácsolást produkálva megtámadnak, és csak a hófehérre csipkedett csontvázat hagyják maguk után. Főként dögökkel élnek, de mindenféle hulladékot elfogyasztanak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése