SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Sétálgatunk...
Fillérekért vásároltunk egy nagy füzér banánt ebben a falusi üzletben. Európai értelemben vett bolt csak a városokban található, errefelé a hevenyészve összetákolt kalyiba képviseli a kereskedelmi helyiséget.
Déligyümölcs minden mennyiségben kapható (az örökké termő banánfát még permetezni sem kell), és az utcai restaurantok ugyancsak igen kedveltek és forgalmasak. A higiénia persze errefelé ismeretlen fogalom! Szinte el sem hajtják a legyek miriádjait. Az edények elmosogatására pedig nincs víz.
A helybéli hölgy direkt elfordítja a fejét, nem akarja, hogy fényképezzem.
Nagy a sürgés-forgás a tűzhely körül. Mit sütnek ugyan?
- Például kumbikumbit is - mondja néger sofőrünk. Nagyon finom csemege! - fűzi hozzá.
Ezzel a finomsággal már találkoztunk egy maszáj kunyhóban.
Különösen az esős évszakban a gyakori felhőszakadás után a termeszek kirajzanak. A gyerekek tudják ezt, és már kora reggel figyelik a termeszvárakat. Amikor a nap kezdi felmelegíteni a dombot, előjön a királynő, kiterjeszti a szárnyait, és felröppen, hogy új bolyt keressen. Utána kirajzanak a szárnyas termeszek is, amiket kumbikumbinak hívnak. Felszállásuk pillanatában a gyerekek elfogják, és összegyűjtik őket. Az asszonyok megsütik a puha, kövér férgeket, és főként a csemeték, de a férfiak is alig várják, hogy ropogtathassák a kedvelt nyalánkságot! A tűz felett jól megrázzák őket, mikor is ledobják a szárnyaikat a nagy hangyák. Az éhes gyerek sokszor meg sem várja, míg megsül az ínyenc falat, a helyszínen megeszi a bogarakat akár szárnyastul is - mindenestül.
Ennél a benzinkútnál nem olyan elegáns a kiszolgálás, mint nálunk vagy a gazdagabb földrészeken. Itt várják a turistákat. A gyümölcsárusok és a kéregető gyerekek is, akik azonnal erőszakos "támadásba" lendülnek. Ezek a feketék nem olyan büszkék, mint a maszájok, akik a közelükbe sem engedtek bennünket - csak nagy protekcióval és még nagyobb baksisért -, ezek már éppenséggel koldulják az alamizsnát.
Persze aki azt hiszi, hogy itt minden fekete szegény és minden fehér gazdag, az nagyot téved! Főként az ország függetlenné válása óta bizony kialakult egy elég módos bennszülött réteg, és sok fehér ember dolgozik itt a idegen országokból (így hazánkból is) dollárért, amivel már évek óta tartoznak...
A nagyiparosok, nagykereskedők fekete szolgákat tartanak, gyermekeiket pedig gyakran Európa vagy Amerika híres egyetemein iskoláztatják.
A pénzük a shilling, értéke kiszámíthatatlan volt, mert az országban ottlétünkkor dühöngött az infláció! Saját pénzük semmibevétele. Személyenként 50 dollárt kellett beváltani minden külföldinek, és egy dollárért 50 shillinget adnak. A költőpénzünket kötelező volt átváltani. Mindenki dollárra éhezik! Úton-útfélen szólongattak bennünket a feketék, hogy nincs-e dollárunk, ők jól beváltanák. És ugyan mennyiért? 160 shillinget adtak volna érte...
Nekünk persze nem volt felesleges dollárunk, de akinek akadt, vezetőnk figyelmeztette, hogy az ilyen utcai tranzakciótól óvakodjon, mert szigorúan büntetik. És itt az idő nem számít! A börtönévekkel könnyen dobálóznak...
- ...a közelmúltban évekre ítéltek egy angol állampolgárt közúti baleset miatt, noha nemcsak a külföldi volt a hibás, hanem a helyi "áldozat" is - folytatja vezetőnk. És hogy milyenek a börtönviszonyok, arról meggyőződhettünk Zanzibárban, ahol a rabszolgák szállásának egy részét használják ma börtönként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése