SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
A Manyara tónál
A Manyara tavat ellepő flamingók számát éppúgy becsülhetem 2 ezerre, mint akár 50 ezerre is. Egy bizonyos: amikor felriasztottuk őket, valóságos rózsaszín felhőként emelkedtek a magasba. Ez az egzotikus tollazatú madár ha felrepül széjjelnyitott szárnytollaival, a szélben repülő rózsaszínű virághoz válik hasonlóvá. E szép madár évente csak egyetlen fiókát költ bent a szikes tavak szigetén, az ellenség által elérhetetlen helyen. Fiókáikat sajátos módon úgy táplálják, hogy algákkal telt vérpiros folyadékot csurgatnak azok kitátott szájába. Rettegett ellensége a lármás rétisas, mely puszta megjelenése is nagy pánikot kelt közöttük.
A vízilovak hátán futkározó madarak nem a hatalmas állat bőrét csipkedik, mert erre az óriási húskolosszus ugyancsak érzékeny. Úszó szigetnek tekintik a napi 100 kg-nyi füvet is elfogyasztó állatot, mert ennyi táplálékra van szüksége, hogy irdatlan testét ellássa üzemanyaggal. Nagyon veszélyesen támad, ha támad.
A szövőmadarak fészkei művészi alkotásokként függenek a fán. Mindennapi öltözetük olyan, mint a verébé! Most azonban nászruhát öltöttek. Ruhájuk skarlátpiros és fekete álarcot viselnek. Sajnos elrepült a kamerám elől.
És íme a legfalánkabb madár, a marabu. Tápláléka minden elképzelhető gerinces kisállatból kerül ki, a patkánytól és a fiatal krokodilustól kezdve a legkisebb egérnagyságúig mindent felfal! De elkölti a pókokat, rovarokat, és kiváló előszeretettel a döghúst is.
Csodálatos szállóban, a Ngorongoro Wildlife Lodge-ban laktunk a vadvilág kellős közepén. Természetes sziklákra, hatalmas terméskövekre épült, és ezek szolgáltatták az oldalfalakat is a helyiségek között. A szobám ablakából fenséges kilátás nyílt a kráter füvén legelésző állatseregletre, az antilopokra, a gnúkra, a zebrákra és a kafferbivalyokra. A jókora sziklákon hármasával, négyesével ugráltak, mászkáltak a patkánynagyságú, szürke bundájú kis állatok. Patkánynak vélvén rettenetesen megijedtem, de hamarosan rájöttem, hogy szirti borzok. Itt a Lodge-ban teljesen megszelidültek. Nagy biztonsággal másznak fel a meredek sziklafalon, hisz talppárnájuk középső részének behúzásával vagy kiterjesztésével hozzá tudnak tapadni sík felületekhez. Ki hinné, hogy ezek a kicsiny, 3-3,5 kg súlyú élőlények a hatalmas, 30-40 mázsás tömeget is elérő elefántok feltételezett rokonai.
Esős évszak idején hatalmas víztömeg zúdul alá förgetegként a tucatnyi patakmederben, elsodorva mindent, ami az útjába kerül. Több mázsás sziklatömböket gördít tova a rohanó áradat; óriási szálfákat tép ki gyökerestül, és a turistautak erős betonhídjait döngeti félelmetes terhével. Ilyenkor minden élőlény fedezékbe vonul... De most szelíden csörgedez a kristálytiszta vízű patakocska...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése