Svájc II/1

SVÁJC

Altdorf és Tell Vilmos szelleme

Az első városka, ahová betérünk Altdorf. Lakóinak száma 8000. Szétszórt település, de a központ városi jellegű. Az Eggberg erdők borította meredek lejtőinek alján, gyümölcsösök között fekvő, kedves kis városkát ma is áthatja Tell Vilmos szelleme.

A városkát 1799-ben egy tűzvész majdnem teljesen elpusztította. Házait csak részben építették fel az eredeti stílusban. A helység egész építésmódja nagyon emlékeztet az olasz városokra ékes bizonyítékául a déli országok és a kanton sok évszázados kereskedlemi kapcsolatának.

A városháza klasszicista stílusú épület. Mai alakját 1805-ben kapta, akkor tértek át a szabadban tartott népgyűlésekről a képviseleten alapuló tartományi gyűlésekre. Ehhez már épület kellett. Az új testületnek sikerült méltó helyet biztosítani. A XIII. századból fennmaradt tornyot a hagyomány szerint annak a hársfának a helyén emelték, amely alá Tell a kisfiát állította, hogy fejéről Gessler parancsára lenyilazza az almát.

A téren áll a Tell emlékmű: egy bronz szoborcsoport, amit 1895-ben állítottak fel. Távolba néző, szakállas főalakja nemcsak a monda hőse, hanem eszményképe is a svájci népnek. Számos ház, kávézó és hotel viseli Tell Vilmos nevét.

Menjünk be a Tell emlékkápolnába, amit 1388-ban emeltek a mondabeli hős szabadulásának emlékére. 1883-ban felújították, és Stückelberg svájci művész nagy faliképével díszítették a kor realista ízlésének megfelelően.

Több kép is megragadott bennünket. Ilyen például Tell partraugrása menekülése során. Erre a helyre ugrott ki a zsarnok Gessler helytartó viharos hullámok között hánykolódó csónakjából, és így nyerte vissza a szabadságát. Másik ilyen alkotás volt a Rütli eskü, mely (dióhéjban mondva) Svájc alapjait képezi.

Városi kút, mögötte pedig a Szent Márton plébánia templom. Előtte a régi kórház.

A míves márványszobor az 1800-as évekből való.

Már sok nemzedék temetkezett ebben a temetőben. A sírköveken ismeretlen és ismert nevek olvashatók. Az elévült sírok lakóit Svájcban nem exhumálják, nem helyezik közös sírba, hanem eredeti helyükön mélyebbre temetik a csontokat, hogy föléje mások temetkezhessenek.