Lapunk
előbbi
számában
Olvasóink
kérdéseire
reflektálva
elmondtuk,
hogy
a
házinyúl
ivarzási
rendellenességei,
meddősége
számos
okra,
kedvezőtlen
szaporodásbiológiai
körülményekre
vezethető
vissza.
Ismertettük
azokat
a
körülményeket,
melyek
a
meddőség
kialakulására
vezethetnek.
Megismerhettük
a
házinyúl
nemi
működését,
az
ivarzás
tüneteit,
annak
kiváltását
és
fokozását
célzó
tennivalókat.
A továbbiakban az
ovuláció (ivarzás) gyógyszeres elősegítésével, a
termékenyülésre ható környezeti tényezőkről, és a
vemhesülést igénylő és elősegítő megfelelő takarmányozásról
fogunk szót ejteni.
AZ IVARZÁS
KIVÁLTÁSÁNAK GYÓGYSZERES LEHETŐSÉGEI
A házinyúl
ivarzásának kiváltása és fokozása tenyésztéstechnikai és
hormonális módszerekkel lehetséges. Előbbiekről cikkünk első
részében már részletesen szóltunk. Ezúttal a gyógyszeres és
hormonális lehetőségekről fogunk szót ejteni.
Már
néhány
évtizeddel
ezelőtt
több
hazai
szerző
is
jó
eredményt
ért
el
az
Ammonium
chloratum
(NH4Cl)
alkalmazásával
(FARKAS)
a
nőstény
nyúl
ivarzásának
a
serkentésére.
Révész
doktor
ennek
kiegészítő
változatát
alkalmazta
– személyes
közlése
szerint
sokszor
sikerrel
– az
alábbi
receptúra
szerint:
Rp.
Ammonii
chlorati
ctgta
decem
(0.10),
Lactosi
ctgta
quadraginta
(0.40),
Misce
fiat
pulvis.
S.
Nőstény
nyúlnak
esti
itatáshoz
1-1
port
kell
az
ivóvízbe
beszórni.
A kúra negyedik,
ötödik napján be kell tenni a nőstényt a bakhoz, és a
fedeztetés többnyire eredményes az elmondása szerint.
Az ivarzás
hormonális módszerekkel is kiváltható ENZAPROST injekció
applikálásával, melyből 0,5-1 mg mennyiséget kell állatonként
az izomba befecskendezni. Az ivarzás a kezelés utáni 2-3. napon
jelentkezik, és a párosítás illetve a termékenyítés is ekkor
végezhető. Egy ml oltóanyagban 5 mg hatóanyag van. A hormonális
kezelés természetesen állatorvosi feladat, mely egyébként az
ivarzás szinkronizálására is alkalmas (VETÉSI).
A MEGISMÉTELT
PÁROZTATÁS UTÁN TÖBB FIÓKA?
Pároztatásra
mindig
az
anyát
vigyük
a
bak
ketrecébe
és
nem
fordítva.
Ellenkező
esetben
ugyanis
előbb
ismerkedik
a
bak
az
új
környezetével,
az
anya
viszont
megszokott
helyén
nem
egyszer
támad.
Már
régi
szokás,
hogy
az
anyanyulat
az
első
sikeres
pároztatás
után
4-6
óra
múlva
újra
fedeztetik.
Ilyenkor
úgy
tartják,
hogy
a
valamivel
később
leváló
petesejtek
közül
még
néhány
megtermékenyülésére
is
van
lehetőség,
következésképpen
valamivel
több
fióka
várható.
SZENDRŐ
szerint
a
termékenyülés
akkor
a
legeredményesebb,
ha
az
anyanyulat
egymás
után
közvetlenül
kétszer
pároztatjuk,
vagy
ha
legalább
2
órára
a
bak
ketrecében
marad.
Ami a pároztatás
időpontját illeti, azt találták a legkedvezőbbnek, ha a
termékenyítés az elválasztás utáni 4-6 nap között történik.
A NYÚL
SZAPORODÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ KÖRNYEZETI TÉNYEZŐKRŐL
A mérsékelt
égövben a házinyúl szaporodását mindenekelőtt a fényviszonyok
(napi megvilágítás), a hőmérséklet, szezonális tényezők és
nagymértékben a takarmányozás befolyásolja.
1.
A
szezonális
hatás
azt
jelenti,
hogy
a
házinyúl
szaporodó
képessége
a
nyár
végi-őszi
hónapokban
csökken.
A
környezeti
tényezők
mesterséges
befolyásolásával
ez
a
tényező
kedvezően
mérsékelhető.
Itt
elsősorban
a
megvilágításra
gondolhatunk,
mert
például
a
napi
14-16
órás
megvilágítást
biztosító
fényprogrammal
ez
a
sajátossága
jelentősen
mérséklődik,
gyakorlatilag
megszűnik.
A kielégítő
szaporaság eléréséhez napi 15-16 órás megvilágítás
szükséges. Megfigyelték, hogy amikor a napi megvilágítást
14-ről 8 órára csökkentették, a nőivarú egyedek
szaporodóképessége kedvezőtlenebbé vált.
A 16 órás
megvilágítás során a nőstények kifejezettebb ivarzási
tüneteket mutattak, és a párosodási hajlamuk is kedvezőbbé
vált.
A bakok esetében
fordított volt a helyzet, mert amikor a megvilágítási időt
csökkentették, az ondósejtek fejlődése fokozódott, és a nemi
vágyuk is élénkült.
2. A hőmérséklet
hatása. A környezeti hőmérséklet 30°C fölé emelkedése
mindkét ivar nemi működését kedvezőtlenül befolyásolja.
30-33°C-os
környezetben
a
magzati
elhullási
arány
és
felszívódás
is
fokozódik.
És
mivel
magyarázható
ez
a
kedvezőtlen
hatás?
Egyrészt
a
csökkent
takarmányfelvétellel,
az
ebből
eredő
energia-,
fehérje-
és
A-vitaminhiánnyal,
másrészt
a
hőstresszel.
Hímivarú nyulakban
magasabb hőmérséklet esetén a sperma minősége, következésképpen
a termékenyítőképesség romlik.
3. Zajártalom. A
nyulak a zajokra ugyancsak érzékenyen reagálnak. Az ivarzásuk
rendszertelenné válik, a sikeres párzást nem követi peteleválás,
következésképpen az anyanyúl nem termékenyül meg.
4. Talán itt kell
megemlíteni a gyakorlatban nem egyszer felvetett kérdést, hogy
vajon a vemhes nyúl is párosodhat? Való igaz, hogy más
állatfajoktól eltérően előfordul, hogy a vemhes nyúl, különösen
a vemhessége második felében párosodik.
Ez a jelenség
azonban aggodalomra nem ad okot, mert vemhes nyúl párosodása
semmiféle káros következménnyel nem jár, mert a vehem sértetlen
marad.
5. Ugyancsak a
meddőségi okok között kell megemlíteni a túlzott igénybevételt
is. A némely helyen alkalmazott „non stop” elletés, a bakokkal
kapcsolatban pedig a helytelenül alkalmazott „takarékosság”
ugyancsak kedvezőtlenül hat a termékenységre is.
6. Amint arról már
szó esett, a házinyúl szaporodási teljesítményét, ivarzását,
fogamzását legintenzívebben a takarmányozás befolyásolja.
Nagyon
fontos
a
kielégítő
fehérjeellátottság.
A
szervezet
számára
élettani,
biológiai
szerepük
döntő
jelentőségű.
Fontos
tudni,
hogy
a
valódi
fehérje
értékesülését
elsősorban
a
benne
megtalálható
aminosavak
minősége
és
mennyisége
határozza
meg.
A
tenyésznövendékek
fehérjeszükséglete
12-15%,
a
vemhes
anyáké
pedig
16-17%.
A
legfontosabb
fehérjetakarmányok
a
lucerna-
és
a
pillangós
szénák,
az
extrahált
olajipari
melléktermékek
(szója,
napraforgó,
repce,
len),
a
hüvelyes
magvak
(borsó,
lóbab,
csillagfürt),
valamint
az
egyéb
fehérjetartalmú
melléktermékek.
7. Az
ásványianyag-ellátás, az ásványisó-szükséglet kielégítése,
mindenekelőtt a kalcium- és foszforellátás, valamint ezek helyes
arányának beállítása ugyancsak fontos szerepet játszik a
meddőség megelőzésében.
A foszfor hiánya a
tenyészállatokban gyenge fogamzást, terméketlenséget és
magzatfalást okozhat.
A növendék nyúl
igénye 0,5-0,7% kalcium, valamint 0,4-0,5% foszfor. A vemhes anyáké
pedig 0,8% kalcium és 0,5-0,7% foszfor.
Ugyancsak fontos a
Ca és P arányának helyes beállítása. A Ca és P helyes
aránya1:0,7-0,8. Ma már ezekhez a takarmány-kiegészítőkhöz
megfelelő mennyiségben és az előírt arányban hozzájuthatunk az
állatpatikákban.
Nem szabad
megfeledkezni a szükséges natrium- és klórszükséglet
kielégítéséről sem. Erre 0,3-0,6%-nyi konyhasó adagolását
javasoljuk.
8.
A
nyersrost
emésztésélettani
szempontból
nélkülözhetetlen
a
nyúl
számára!
Az
emésztőszervi
betegségek
elkerülésére
legalább
12%
nyersrostot
tartalmazó
takarmányt
kell
etetni
a
nyulainkkal.
Egyébként
az
etetett
takarmány
optimális
nyersrost-tartalma
ennél
magasabb,
12-15%
körüli.
Elsősorban
szálas
takarmányok
etetésével
elégíthetjük
ki
az
állatok
nyersrost-igényét.
Ennek
kielégítésére
tartalmaznak
a
tápok
többnyire
jelentős
mennyiségű
lucernalisztet
és
korpát.
9. A szaporodási
folyamatok szempontjából a vitaminoknak nagyon fontos szerepük
van, és itt mindenekelőtt az A- és E-vitamint kell megemlíteni.
Az A-vitamint a nyúl
karotin formájában kapja, melyből a májban A-vitamin képződik.
Hiánya esetén a csírahám működési zavara miatt kezdetben
rendszertelenné válnak a nemi ciklusok, vetélés vagy koraellés
is előfordulhat, és csökken az utódok ellenálló képessége.
Melyek a legfőbb karotinforrások? A zöld takarmányok, zöld
szénák, lisztek, a sárgarépa és kukorica. Az E-vitaminnak fontos
szerepe van a nemi ciklus fenntartásában, a magzat kihordásában.
A felsorolt takarmányok kielégítő mennyiségben tartalmazzák az
E-vitamint is.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából 2011. decemberében a Kistermelők Lapjában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése