Svájc V/2

SVÁJC
Zürich

Továbbmegyünk és nézzük a vidéket, a jellegzetes svájci tájat. Az út mentén mindenütt legelésző állatok. A felhajtást követő 3 hétben a teheneket az istállóban tartják, majd csak fokozatosan szoktatják a legelőhöz. A pásztorélet nem könnyű! Amikor hetek hosszat ömlik az eső, és a vízmosásokban tajtékzó áradat zuhog alá, a pásztorok beszorulnak kunyhóikba, házacskáikba. A pásztorház is alacsonyabb, mint a város üzemeiben, mégis a pásztorkodás vonzó mesterség. Ezt bizonyítja, hogy több a jelentkező, mint ahányat a gazdák felfogadhatnak. Ha az ember egy-két nyáron át pásztorkodik - mondja egy legény bizonyítva, hogy kemény fickó, és Sávjcban ez már évszázados hagyomány. De attól kezdve ő is más szemmel nézi a világot, és azt is bebizonyítja, hogy mindenütt megállja a helyét az életben. Pedig nemcsak az állatok őrzését kell a pásztornak elvégezni, de a tehenek, anyaállatok fejését is. No meg a sajtkészítést, hisz tudvalevő, hogy a svájci sajt a leghíresebbek között van a világon, készítése nemzeti hagyomány.

Zürichben vagyunk. Lakossága az agglomerációval együtt 700 ezer fő.

A város elsősorban a fekvésének köszönheti a szépségét. A kék színű Zürich tó, amelyet a távolból az Alpok havasai koszorúznak, mélyen benyúlik a város szívébe. A helységet és a tavat kétoldalt magasabb dombok övezik.

A tó partjain, az Aranyparton főleg a gazdagok villái húzódnak.

Két folyó is beömlik ak tóba, a Sihl és a Limmat. Ezek biztosítják a Zürichi tó állandó szintjét. A bankban pénzt kellett váltanunk. Ilyen sok bankot még sehol nem láttam, mint Zürichben! Több ház falát történelmi figurák képeivel, rajzaival, festményeivel díszítik.

A biztosító társaság központi irodája. Itt a sétáló utcában vidám élet zajlik: utcai zenészek, alkalmi táncosok és fakírok köré csoportosulnak a külföldi turisták és a városi honpolgárok. Egy-egy színesebb produkciót a közönség tapsa és a kitett kalapokba hulló pénzérmék csörgése kísér.