2012. április 18., szerda

Svájc II/2

SVÁJC
Rigi Kulm




A Rigi Kulm csúcsra igyekszünk, közben elérjük Zúg városát...





A drótkötélpálya indóházánál sorba kellett állnunk, mielőtt fel tudtunk ülni egy kabinra, mely a csúcs felé indul a magasban. A tartóállvány ugyancsak monstrum építmény.





Alattunk a táj fenséges látványa tárul elénk. Fenyőerdő felett suhanunk el és magunkba szívjuk a csodálatosan bódító illatot. Előtűnnek a havasok is, mely a mai kirándulásunk végcélja.





A Havasok az örök hó világa. Elkápráztató. Eláll a lélegzetünk... Nem mondom, hogy nincs tériszonyom, de nagyon élvezem az alattam elterülő lenyűgöző táj látványát.





A kilátónál készítettem ezt a fényképet, miközben egy forró teát megittunk.Tipikus svájci házakat láttunk a hegytetőn. Vajon miért ide építkeznek? Miért ide épültek a falvak? A lavinaveszély miatt. Érthető, hiszen lent a völgyben inkább pusztítanak, veszélyeztetnek a lavinák. Újabban a völgyben ék alakú védőgátakat létesítenek a házak elé a hegy felőli oldalon, és ezek másfelé terelik a hógörgeteget.





Mindenütt szép, zöld, legelők. Ilyenkor, június közepén hajtják fel az állatokat az alpesi füvekre. Az állatok felhajtása ünnepséggel kezdődik. A parasztok piros mellényt, sárga bőrnadrágot, ún. tiroli pantallót öltenek és pörge kalapot, amit széles, színes szalag díszít. Az állatokat is gondosan felékesítik, a tehenek szarvain virágkoszorú, nyakukon pedig széphangú kolompok adják a legelő zenéjét. Amikor egymás után több meglódul, zengő-kongó hangjuk egyetlen melódiába olvad össze. Az állatok felhajtása egyben búcsú is, mert a havasi pásztorkodás férfiak dolga, oda nőszemély csak ritkán kerül föl a legeltetési idény során. Végül is a menet elindul ki a faluból, fel a hegyek közé, rendben, egymás után: tehenek, bikák, kecskék és a pásztorok.





A legelők határát sok helyen villanypásztor őrzi. Ki hitte volna, hogy Svájcban már régóta működik a paraszti szakképézés? Tapasztalt, nagy szaktudású gazdákhoz adják ki tanoncnak a parasztfiatalokat. Számunkra ez újdonság.





 Egy hegyi kávézóban kifújjuk magunkat.





Egy csillogóan tükröző, krisztálytiszta tengerszemhez érünk. Amíg körbejárjuk a tavat, elmondom, hogy Svájc mezőgazdaságára mindenekelőtt az állattenyésztés, az állati termékek feldolgozása jellemző. Az összes mezőgazdasági jövedelem közel 4/5-e innen, meghatározóan a tejtermelésből és a marhahús-termelésből adódik. Közel 2 milliós a szarvasmarha-állomány! Minduntalan találkoztunk kolompoló gulyákkal, juh- és kecskenyájakkal. 





Ám a mezőgazdaság minden eredménye ellenére is csak 60 százalékát tudja fedezni a hazai élelmiszerszükségletnek. Jelentős importra szorul az ország. Forrón tűz a júniusi nap, de bizony hűvös a tengerszem vize. A turisták is inkább a parton sütkéreznek.





Számos alagút fut a megszámlálhatatlan hegy gyomrában és hidak kötik össze a meredek völgyeket. A fogaskerekű sínpárja is a hegység felé tart, lassan döcög a játékvasút mind magasabbra. Útközben bemegyünk egy középkori, 1588-ban épült várba Seedorfban. A vár sok-sok véres csatának szemtanúja volt, amit a habsburgok ellen vívtak oly gyakran. Nagyszerű kiltás nyílt a várból.





Megszomjaztam. Hűvös, hegyvidéki kristályvíz kínálta magát a félévezredes ódon várnál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése