SVÁJC
A Matterhorn-övezet
Felmegyünk a Rigi Kulmba. Várjuk a fogaskerekűt, a híres Rigi Bahnt...
Megérkezik
a piros színű kocsi, akkumulátor hajtja, de van más színben is: kék
vagy zöld. Játékvasútnak tűnnek piros aprócska vagonjaival. Aki autóval
jött, itt ki kell szállnia, mert a Matterhorn-övezetbe tilos autóval
behajtani, kizárólag kisvasúttal lehet közlekedni. A kisvonat egyesíti
egy normál vonat és egy fogaskerekű tulajdonságait. Ha a kapaszkodó
túlságosan meredek ahhoz, hogy a normál kerekek bírják, a mozdonyvezető
egy gombnyomással üzembe helyezi a fogaskerekű-vontatást. Erről az utas
egy furcsa, csirbákoló hang révén értesül.
Többször
is átfúrja magát a kisvonat nem egyszer meglehetősen hosszú alagúton
is, amelynek a völgy felőli oldalát megnyitották, hogy azért az utas
mégiscsak lássa, micsoda szédítő mélységek és szakadékok közt tört utat a
mérnöki zsenialitás... Kettős vágány van, mint a vasúti fővonalakon.
Amint magasabbra jutunk, ködbe burkolózik a Rigi.
Majd
a fogaskerekek csörömpölése elhal, és a játékvonat oly csendesen siklik
be az állomásra, hogy szinte észre sem veszed. Végállomás. Kiszállunk.
És
milyen volt a táj, amíg felértünk a Rigire? Mindenfelé legelők és
legelő állatok, pásztorházak sorjáztak. Amíg a szem ellát a jókora
völgykatlanban, mindenütt hegyi legelők zöldellnek. De nem afféle
selymes rétek ezek, mint amilyenhez nálunk, a Dunántúlon az ember
hozzászokott, mert lépten-nyomon sziklák bukkannak elő a föld alól..
...helyenként kutak a szomjazó állatok itatására.
Útközben rendezett kis svájci falvak tűnnek elő magasba törő tornyocskákkal a hegyek között...
...majd csörgedező patakocskák a rajtuk átívelő híddal, aztán ismét hegyi legelők a földből előtörő sziklákkal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése