India I/2

MIT LÁTTAM INDIÁBAN?

 Élet az utcán

Külvárosi boltocska..

India lakosainak száma 600 millió körül van, de pl. 100 ezer lakosra csak 22 orvos jut (nálunk ennek tízszerese). Ilyen körülmények között nem kell csodálkozni, hogy csak az 1918/19-es évi influenza-járvány 60 millió ember életét követelte.

A függőkertek csodálatos állatfiguráiban gyönyörködhettünk...

...aztán elmentünk a gyermekparkba.

Nézzünk el az egyik városi mosodába, ahol a mosóemberek, a dhobik szorgoskodnak, akik a tisztátalanok kasztrendszerében egy külön társadalmi csoportot alkotnak.

Hölgyeknek itt szigorúan tilos mosni! Házról-házra járva ezek az emberek batyukban szedik össze a mosnivalót a jobb házakból, majd a szennyes ruhát a hátukon, tongán, esetleg csacsiháton szállítják el a mosodába, a folyó patak partjára vagy csatorna széléhez.

Hatalmas erővel csapdossák a ruhát a kőhöz, a piszok oldására pedig még manapság is inkább szappangyökeret használnak. Nem kétséges, hogy a ruha valóban vakítóan fehér lesz, mely az izzó napsütésben percek alatt meg is szárad, de hogy hány ilyen mosást is bír ki vajon a szövet, arról nincsen statisztika. Egy biztos, a legszegényesebb emberen is világítóan fehér a ruha, az ing, a dhoti meg a többi.

A régi és eredeti indiai orvostudomány, a régi orvosok, a kavirádzsok mesteri tökélyre vitték a vízgyógymódot és a masszást. Íme egy utcai kezelés.

Utcai teázó. Ahogyan nálunk a kávé, úgy Indiában a tea a nemzeti ital. Nem szeretnék kedvezőtlen képet festeni azokról a teázóhelyiségekről, melyek a legyektől és a kibírhatatlan illatoktól terhesek, de ezúttal egy sokkal higiénikusabb utcai teázót láthatunk, amikbe lépten-nyomon belebotlottunk.

Az illemhely nyitott a közterület felé, sokan mégsem ezt használják, hanem egyszerűen a az utca szélét még akkor is, ha erre a hivatalos helyiség ott van a közelben.

Fáradtan tértünk vissza a hotelbe. Ebből is kétféle van, a nemzetközi és a kimondottan indiai. Az indus hotelt európai ember nehezen viseli el, a koszt, a higiénia, a számunkra veszélyes forralatlan ivóvíz no meg némelykor a patkányok miatt, mert azok is élőlények lévén a hithű indus azokat sem csapja agyon, nem szabad bántani őket sem.