MADEIRA AZ ATLANTI-ÓCEÁN GYÖNGYSZEME (I/3)
Akklimatizálódunk
Akklimatizálódunk
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiR8_kXcpkV8EBPONGlvf_F6lQ3ADdHBszxIymermoawiXu_C8rYY-K8wGpgKTJ9aXInWRy8V1PncSfzbVpOn7HU_HiSgjKJUZXcBrl9K4SFHiBrrEs20HCXZF0S8h6Ew6AK_tXsLf1M3q/s320/madeira009.jpg)
Nem messze a szállónktól a tengerparti sétány egy hatalmas sziklatömbhöz visz. És milyen az ember? Hajt a kíváncsiság! Bemegyünk a sziklás hegybe fúrt alagútba, mely a sziklás hegyóriáson át egy településbe vezet. Odabent a barlang tetejéről és oldalából is egyhangúan csepegett a víz mint a cseppkőbarlangokban. Kerülgetni kellett a tócsákat is. Helyenként a barlang oldalán komolyabb méretű rések tátongtak, melyeken ki lehetett látni a szépen hullámzó tengerre. Kijutva a hegy gyomrából az út mentén kékre festett, egyforma házikók, halászcsárdák kínálták jellegzetes illatú főztjeiket. Nemcsak az éttermek, de a teraszok is tele voltak a legkülönfélébb halételeket fogyasztó, többnyire sokszor repetázó turistákkal. Annyiszor kérhettél, ahányszor csak kívántad vagy bírta még a gyomrod, mert 6 Euróért quantum satis teleehetted magad.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXSdXFfP7mcYVkPUSpCGmO1ermkQA8Z51yOefu92VYx4tdquajRzT6EMhPhzPVZdEdldXzfz8s86hJfvPDHZCkfmWbOFozXzfU5rHSae12V9Z0OOARx0a58CwnO2TCHOnRnyJbAnnvD4-O/s320/madeira010.jpg)
Hazatérve ugyancsak elfáradtunk... de itt nem lehet korán lefeküdni, bármennyire is fáradt vagy, tisztelt Olvasóm! Kiültünk az erkélyre, hogy élvezzük a csodálatos naplementét, amint belebukik az óceánba a nap, s hogy bámuljuk a végtelen tengert, a fodrozódó végeláthatatlan óceánt hallgatva annak monotonon mormoló muzsikáját. Első nap - és máris beleszerettünk Madeirába.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfrzG00Xdxdw_9ls9aKGhClJJ-EveO-_DvumEY928MMbcCQ9cHLI21q2PLJusH2nYcIZGibQxGyeCyAqrQNtRxEPGv85jLDLXirgS_OX7E3V3GkW7gCOxT-iQaNkpO8T1uRBmoLzGangEM/s320/madeira011.jpg)
A következő napon már hajnalban keltünk és taxikkal mentünk a kikötőbe, hogy áthajózzunk a másik nagy szigetre, Porto Santora. Az 1000 személyes óriási hajó, a Lobo Mainho már a kikötőben horgonyzott. Amíg rakják a csomagokat, készül egy gyors fotó.
Mire elindulunk, erős szél kerekedik, és mind jobban hullámzik a tenger. Egyre nagyobb fehér lovasok - vagy ahogy köznyelven mondjuk -, hullámok nyaldossák, támadják, döngetik a nagy vízijármű oldalát, és ez imbolygásra kényszeríti még ezt a méretes közlekedési eszközt is. Több útitársunk megsápad és a mosdóba rohan. Nekik aligha volt érdemes reggelizni, pedig ugyancsak nagyszerű reggelit kaptunk még a szállodában. Honleányaink reggel tisztességgel rendbeszedték magukat, fitten és fiatalosan szálltak hajóra, de a 3 órás "katasztrófaút" végén elgyötörten érkeztek a célállomásra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése