2010. október 30., szombat

Szingapúr 5.

(KÉTSZER) HÁROM NAP SZINGAPÚRBAN (5)
Tigris Balzsam Kert




Bábeli hangzavar fogad a hatalmas kikötőben. Óriási a zsivaj, nagy a forgalom. Itt mindenki fut, lohol, kiáltozik a világ valamennyi nyelvén. Szingapúrban évente 40 ezer hajó vet horgonyt, és 200 hajójárat érinti a kikötőjét. Magas fokú gépesített kikötőjében minimális a rakodáshoz szükséges idő. Azért még a dzsunkákhoz hasonlítható, de vitorla nélküli motoros bárkáknak, a tonkanoknak is akad dolguk. Azokról a mély járatú hajókról, melyen nem jutnak a darus rakodókhoz, ezekkel az 50-100 tonnás bárkákkal szállítják partra az árut.





Most pedig tegyünk látogatást a Tigris Balzsam Kertbe, ebbe a híres-hírhedt panoptikumba, ahol megelevenednek a sziget állatai, a mondák démonai, a gyönyörű táncosnők, de egy kicsit az ősi, vad maláj történelem is.





És ki ez a két testes kínai, akik a bejáratnál várnak bennünket? A látványos, olykor borzalmas de némelykor a múlt valóságára is utaló élethű figurákkal és jelenetekkel benépesítő, látványos panoptikumot két termetes honpolgár alapította, akiknek viaszból megformált figuráját itt láthatjuk, a kert bejáratánál. Odabent már akkora a tömeg, hogy alig tudunk mozogni is.





Ahogy befelé haladunk, mind szörnyűbb jelenetek következnek, és bizony tökéletesen élethűen viaszból megformálva. Mintha csak élet lenne bennük. Bent a sok embertől képtelenség fényképezni. Felvillantok egy-két jelenetet szavakban.
Bepillantunk többek között a szultán kínzókamrájába. Itt a fogoly szívét vágják ki elevenen, másutt az élő ember hasát metszik fel, és a hóhér a beleit csavarja fel a karjára. A másik helyiségben éppen a forró olajba mártogatnak be egy a fájdalomtól kegyetlenül eltorzult arcú atyafit. Nem is folytatom a sort, talán ennyi elég annak a szemléltetéséből, hogy még mi minden következett. Mindez annyira élethű volt, hogy 2 honleányunk rosszul is lett - annyira, hogy viszont láthatta az ebédjét.





Szinte megkönnyebbülünk, amikor már csak a különféle szörnyekkel és démonokkal találjuk szembe magunkat. Minden jó, ha vége jó: a kijáratnál ez a csinos táncosnő búcsúztat bennünket maláj táncmozdulatokat lejtve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése