Ecuador II/4

UTAZZUNK AZ EGYENLÍTŐHÖZ!

A Kilátónál és a piacon
Hogyan készül a csicsa?

Visszautazunk a fővárosba, majd nyaktörő úton felmegyünk a Kilátóhoz, melyről nagyszerű panoráma tárul a városra.

A kilátó legmagasabb pontján egy hatalmas, 35 méter magas Mária-szobor kitárt karokkal védelmezi a várost. Ő Quito védőszentje. A művet egy reflektor megvilgítása teszi még impozánsabbá. Az Szűznek - indián szokás szerint - szárnyai is vannak. A gingantikus fémmonstrum 10 esztendeje készült el.

A piacon nagy a forgalom, és ínycsiklandó illatok keringenek. Szívesen megkóstolnánk mi is a láthatóan nagyon kapós és frissen sütött, jó illatú lacikonyahai készítményeket, ha nem látnánk az elkészítés és tálalás higiéniai körülményeit. No meg ha nem láttuk volna a húsok eredetéül szolgáló hentesbolt kirakatában a milliárdnyi legyet, melyek ugyancsak vígan lakmároztak az árukínálaton. Az ebédhez ital is dukál: nem is akármi! A módfelett kedvelt indián házisör, a csicsa, mely ott áll a pult mellett nagy vödörben, és ebből mér egy bögrével a kiszolgáló a vevőnek. Nagy meleg van, kínzóan szomjasak vagyunk, de erre a semmilyen színű folyadékra nem szomjas a szánk. Főként pedig miután azt is megtudtuk, hogy miként készül...

Elmondom, mit tudtunk meg a készítéséről. A csicsa az itteniek által szívesen fogyasztott házisör, ami bizony kelendő a piacon is. Az indiánok fölöttébb vendégszeretőek. Ha látogatást teszel egy családnál, feltétlenül megkínálnak csicsával. Ha visszautasítod, sértésnek veszik! Persze ilyenkor nagy bajban vagy európai létedre, ha tudod, hogy miként is készül! A jutta gyökerét előbb jól meg kell főzni. Íze a krumplira emlékeztet, csak annál kissé édesebb. Ezután az asszonyok a főtt gumókat a szájukba veszik, péppé rágják-csámcsogják, majd újra meg újra széles sugárban visszaköpik az agyagedénybe. Az ősi hit szerint csakis az ő nyáluktól lesz tökéletes az erjedés.

Ha válogatós vagy, kukoricacsicsát is ihatsz. Ezúttal a kukoricát rágja péppé a fehérnép, és ezt köpködi egy nagy agyagedénybe, amit a művelet során körülül. A massza néhány nap alatt finom házisörré erjed, és máris elkészült a nemzeti ital, mely étel is, ital is egyszerre! Nálunk, ugye, folyékony kenyérnek mondanánk. Profán leszek, szerintem - amint láttam - ez egy szürkés színű, nem éppen gusztusos kotyvasz. Más szóval: rendkívül népszerű ecuadori nemzeti ital!

Ugyancsak közkedvelt étek az utcán számos egyszerű, apró sütödében készülő sült banán. Igaz, hogy errefelé a szegény ember "pecsenyéje", de finom, olcsó, laktató, számomra még különleges is. Ezt már én is megkóstoltam, és nagyon ízlett.

Egy nagyon kivételes étteremben ebédeltünk, mely nappal étterem, este pedig bár - szerfelett drága belépővel.