Hongkong II/3

HONGKONG A TÁVOL-KELET PÉNZESZSÁKJA

Tunnel, pálcika, hakkák

Megjegyzi vezetőnk, hogy az egy főre jutó nemzeti termék értéke már 3000 dollár körül van. (Hol vagyunk mi ettől?!)

És vajon mit is jelent kínaiul Hongkong? Illatos kikötőt! Az elnevezés abból az időből származik, amikor e helyütt még csak néhány halászkunyhó állott. Ugyanakkor csupán egypár kalózvitorlásnak és a vadmadarak fészkeinek szolgált menedékül e csodálatos sziget akkortájt. A szigettenger habjain a tengeri szelek messzire elszórták a meredek domboldalakra a sarjadzó dzsungel virágainak mézédes illatát.

És milyen pénzzel fizetünk? A hongkongi dollárral, mely 10 forintot ér pillanatnyilag (az utazás idejében - a bejegyző). Régebben nem volt külön pénzük, hanem az angol font volt az érvényes fizetési eszköz egészen 1967-ig. És miért teremtették meg a nemzeti valutát? Azért, mert az angol pénzügyi csőd elvitte a szigetország valutatartalékai 1/3-át.

Ha a városállam másik szigetére akarsz utazni, hajóra szállhatsz...

Utazhatsz másképpen is? Igen, az alagúton, a tenger alatt. Íme a Tunnel, mely egy 2 km hosszúságú cső a víz mélyén.

Ez a hatalmas betonvas-henger 8 láb mélyen fekszik a tengerben. Óriási a forgalma! 24 óra alatt 140 ezer autó halad rajta keresztül. Mi is igénybe vesszük.

Jöjjenek be velem a tao-templomba! Már idehallatszik, ahogyan rázzák a pálcikákkal teli dobozokat a hvők. Az egész utcában érezhető a füst kábító illata.

Vajon mi célt szolgál a "pálcika-módszer"? A jövőjüket, a sorsukat akarják megtudni oly módon, hogy minden pálcikán van egy szám, és amelyik annak rázogatása során kiesik, azt odaviszik a paphoz, aki megkeresi és elmondja a pálcikához illő jövendőt. Nagy ájtatossággal és bizodalommal hallgatják a hívők a prognózist az életükre.

Elmentünk a városszéli hakka-faluba, ahol kertészkedő, sötétkalapos hakkák hihetetlen primitív módon élnek. Nagy gyűlölettel fogadtak. Sétálunk tovább a külvárosban: a házak egyre alacsonyabbak, rozogábbak lettek. Kikövezetlen, kivilágítatlan sikátorhoz érünk, melynek két oldalán deszkákból és hullámbádogból összetákolt viskók sorakoznak. Benézek az egyik ablakon. Füstölgő és kicsorbult lámpa homályos lángja világít. Egy ócska dívány, lavór, pléhkancsó. Odabent két toprongyos öltözetű férfi. Itt tilos volt fényképezni.

- Menekültek - mondja a vezőnk - munkát keresnek.

Gyorsan visszahajtatunk a csillogó, gazdag nagyvárosba.