Hongkong III/1

HONGKONG A TÁVOL-KELET PÉNZESZSÁKJA

"Az illatos kikötő"

Lágyan ringat a csónakunk a csodálatos tengeröbölben, mely nagyságát tekintve Rotterdam és Yokohama után a harmadik a világon. A csónakban vásárolhattunk is, de többet ér, ha a csillogó hullámokon tündérmesékbe illő játékszerként himbálódzó, hatalmas óceánjárók, teherhajók és kisebb-nagyobb csónakok tarkaságában gyönyörködünk.

A tengeröbölben igen nagy a forgalom. Ide-odaimbolyognak a sampák, egyik-másik foltozott gyékényvitorlájával. Erőteljes asszonyok állnak térdnadrágban a kormánynál, evezőnél. A fedélzeten gyermekek és háziállatok, kutyák, sertések, baromfiak szaladgálnak tarka összevisszaságban. Ami a riksa és gyaloghintó a szárazföldön, az a sampa a víziforgalomban.

A rövidebb utakat is ezek bonyolítják le, valamint a kisebb teher- és felrakodást is. Fenn a kék levegőben száz meg száz halászsas lebeg, s éles szemük fürkészve tapad a ragyogó vízre. A magyar csoport is igénybe vette a vízitaxizást egy sampán.

A magasfarkú kínai dzsunkák kényelmesen hajókáznak a partok között, vagy úsznak a nyílt tenger felé a napsütötte csillogó hullámokon. Vegyesen a lakóhajók és csodálatos vitorlások hol fakuló őszi lombok, hol óriási lepkeszárnyak vagy éppenséggel mesebeli uszonyok alakját öltik fel.

A kikötőt köröskörül erdővel borított magas hegyek védik, mely így inkább egy hatalmas szárazföldi tónak tűnik, mint tengeröbölnek. És már befutottak a halászbárkák is gazdag zsákmányukkal. és vajon mibe kerülhet egy ilyen halászdzsunka? 1 millió Hi dollárba, vagyis 10 millió forintba. Mintegy 200 ezer ember lakik ilyen úszóalkalmatosságokon. Már évszázadok óta ez a munka- és szállítóeszközük, de lakóhelyük is a születésüktől a halálukig. Az étkezésre, az alvásra, a fáradságos munkára és a szerelemre egyaránt nemzedékek és nemzedékek óta.

Az is igaz, ha már egyszer megszerezte a kínai atyafi a lakóbárkát, könnyen és olcsón ellakhat, a városban ugyanis olyan magas a lakbér, hogy a szegényebb halász részére szinte mefizethetetlen.