2011. április 17., vasárnap

Ecuador III/2

UTAZZUNK AZ EGYENLÍTŐHÖZ!
Az utca "kínálata"




Egymás mellett egész sort képezve ülnek, dolgoznak a cipőtisztítók! Az emberek általában kényelmesek errefelé, senki nem siet, senki nem idegeskedik (mint felénk, Európában), de mindezek alól kivételt képeznek a cipőtisztítók, a sokszor elnyűtt lábbelik újjávarázslásának mesterei! Ők hihetetlenül gyorsak, és nagy szorgalommal pucolják, kenik, kefélik, fényesítik a sokszor megviselt topánokat.





Különféle déligyümölcsöket és főként banánt mindenütt találsz az utcai árusoknál. Ecuador banán-nagyhatalom! A banánültetvényeken feudális viszonyok uralkodnak. A nagybirtokos többnyire bérlőnek adja ki a földjét, aki terménnyel fizeti a bérleti díjat. A gyümölcs későbbi sorsáról a világ egyik legnagyobb vállalatának, a United Fruitnak a szakemberei döntnek.





Ha a minőség nem megfelelő, a termelő - miután sem visszaszállítani, sem pedig értékesíteni nem tudja a terméket - csupán egyet tehet: a folyóba lapátolja a banánját, és szegényebben tér haza, mint ahogyan elindult.





Külön élményt nyújtott a virágpiac sokszínben pompázó növényeivel és azok nagyszerű illatával. Hosszasan gyönyörködtünk és élveztük az egyenlítői virágkarnevált...





Hát nem Panamában készül a híres panama-kalap? Bizony ez Ecuadorban készül, de a legjobb piaca Panama, ahol mindössze annyit tesznek, hogy megötszörözik az árát. Lépten-nyomon ajánlgatták, árusítják, készítik. Elmondják, hogyan is készül. Troquilla rostból fonják, és összegyűrhető akár zsebkendőnyire is, mégis redőtlen, gyűretlen marad. Puha mint a selyem...





...olyan finom szövésű, hogy egyáltalán nem lehet látni a rostját. A minőség garanciájaként - legnagyobb meglepetésünkre - áthúzta az árus egy gyűrűn a kalapot, és annak semmi baja sem történt. Viselik az utcán, a piacon, de (mint látjuk, akár) a kabaréban is. Persze azért nem mindegyiknek azonos a minősége.





Megebédelünk egy restaurantban. Ecuadorban a legfontosabb néptáplálék a rizs és az őshonos burgonya. Azt is tudjuk, hogy a halászati ipar Dél-Amerikában a legnagyobbak közé tartozik. Nem hiszem, hogy van olyan halféleség a világon, ami itt nem szerepelt volna az étlapon. Olyan halételt kérünk, ami itteni specialitás. Nem tudom a nevét, de a mi halászlénkhez hasonló menüt hoztak. Szokatlan, de jóízű. Desszertnek sültbanánt kaptunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése