A tularaemia

ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG

A TULARAEMIA VESZÉLYES ZOONÓZIS

Egy zalai Olvasónk – történetesen pedagógus – egy az emberre is nagyon veszélyes zoonózisról, tehát emberre is átterjedő betegségről, a tularaemiáról szeretné tudni, hogy miként fertőződhet meg az ember a vadnyúltól, milyen tünetei vannak a beteg állatnak, és milyen következményei az emberi fertőzöttségnek.

Elmondta, hogy a közelmúltban egy vadnyúl tévedt be a kertjébe, nagyon szelídnek látta és megfogta, lebőrözte, majd amikor felnyitotta sárgás-gennyes gócokat látott a májában és a tüdejében.

Nem merte feldolgozni, hanem elvitte megmutatni az állatorvosnak. Az előzmények és a bonclelet alapján az állatorvos tularaemiára gondolt és tájékoztatta, hogy ez az emberre is nagyon veszélyes betegség. Javasolta, hogy az állatot semmisítse meg, sőt a feldolgozás eszközeit is fertőtleníteni kell, mert a kórokozó az embert többféleképpen is megfertőzheti.

Olvasónk nagyon jól tette, hogy a nyulat megmutatta az állatorvosnak, mert a szelíden viselkedő vadnyúl legtöbbször beteg és ennek oka gyakran a tularaemiás fertőzöttség.

A KÓROKOZÓ

A betegség okozója a Francisella tularensis nevű baktérium, úgy Európában, mint Észak-Amerikában széleskörben elterjedt. Leginkább fogékonyak iránta a vadon élő rágcsálók, a mezei nyúl, egér, ürge, hörcsög, mókus stb., közöttük a vízben élő fajok, így a vízipatkány, pézsmapatkány és a hód is.

Megbetegedhetnek a háziállatok, így a juh és szarvasmarha, ritkán a madarak, a fácán, fajd, fürj, és nagyon érzékeny iránta az ember. Érdekes, hogy a házinyúl és a tyúkfélék a kórokozóra nem fogékonyak.

A kórokozó ellenálló-képessége kicsi, 60°C hőmérsékleten vagy a fertőtlenítőszerek hatására perceken belül elpusztul, az elhullott rágcsálókban és egyéb állatokban azonban több hónapig is fertőzőképes állapotban marad. Nagyon fontos tudni, hogy a lebőrözött állatok gereznája is legalább egy hónapig tartalmazhat fertőzőképes baktériumokat.

HOGYAN TERJED?

A kórokozó fő fenntartó gazdái a rágcsálók, melyek főként a vizeletükkel, de egyéb váladékaikkal is ürítik a kórokozót, amely többek között takarmány vagy víz közvetítésével, szájon át jut be a fogékony állatba.

A fertőzés terjesztésében ugyancsak jelentős szerepet játszanak a fertőzött állatokból vért szívó ízeltlábúak, főleg a kullancsok, a szúrólegyek és a szúnyogok. Megjegyzem, hogy a kullancsokban a kórokozó vertikálisan (=függőleges) is átmegy az utódokba. A természetes úton bekövetkezett fertőzöttséget ezideig 100 emlősfajban állapították meg.

A Fancisella tularensis terjedhet vízzel, levegő útján, ízeltlábúak közvetítésével, érintkezéssel – főként sebzéseken át – vagy élelmiszerekkel. Hazánkban többnyire hörcsögök, mezei pockok és a mezei nyúl játszanak vezető szerepet a betegség terjesztésében.

Emberben főleg a gazdaállatok befogása, nyúzása, húsuk feldolgozása közben, sebzés révén történnek a fertőződések, az ízeltlábúak közül a valódi vektorok csak a kullancsok.

HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZÉS?

A betegség endemia jellegű, egy-egy terület vadon élő rágcsálóiban és az ezekből vért szívó ízeltlábúakban cirkulál. A szájon vagy a bőrön át behatolt kórokozó a fertőzési kapuban és a hozzá tartozó nyirokcsomókban szaporodik le. Ezután betör a véráramba, majd az egész szervezetben szétszóródik, mely folytán a parenchymás szervekben, főként a májban, lépben, vesékben, továbbá a nyirokcsomókban gyulladásos-elhalásos gócokat képez.

A HÁZIÁLLATOK MEGBETEGEDÉSE

A háziállatok közül leggyakrabban a juhokban, főként a bárányokban, ritkábban a szarvasmarhákban észleltek tularaemiás megbetegedést. A lappangási idő 2-3 nap és több hónap között ingadozik, ami az állatok fogékonyságának és az állatok ellenálló-képességének a függvénye.

A juhokban bágyadtság, láz, bizonytalan járás és a nyirokcsomók duzzanata észlelhető. Később nehéz légzés, szapora érverés, hasmenés mutatkozhat, végül a betegek mintegy fele lesoványodva elpusztul.

Szarvasmarhában szórványosan vetélést, kutyákban a légutak és a kötőhártyák hurutját, a nyirokcsomók duzzanatát és ritkán azok feltörését észlelték.

A kutyák akkor fertőződhetnek, amikor a beteg mezei nyulakat vagy kis rágcsálókat megfogják és felfalják, de fertőződhetnek a fertőzött ízeltlábúak, kullancsok, bolhák, tetvek, szúrólegyek stb. szúrásai folytán is. A kórokozó a vérárammal szétszóródik, és a parenchymás szervekben gyulladásos-elhalásos gócokat hoz létre, mely elhúzódó lefolyás után az állat lesoványodásához és elhullásához vezethet. Ha idejében felismerik, széles hatósugarú antibiotikumokkal gyógyítható.

MIT LÁTUNK AZ ÁLLAT FELNYITÁSA, BONCOLÁSA SORÁN?

A legfontosabb tünet a lép tetemes megnagyobbodása. Ugyanakkor a nyirokcsomók is mérsékelten duzzadtak, idült esetben elsajtosodtak. A tüdőben, májban és vesében kölesnyi, sárgásfehér, gyulladásos-elhalásos gócok lehetnek, olykor pedig gennyes vesemedence-gyulladás is kialakulhat.

A közfogyasztásra kerülő mezei nyúl húsa is kötelező állatorvosi vizsgálaton esik át, így azok fogyasztása aggálytalan, de ha a „házi” feldolgozás során (magunk lőttük, fogtuk vagy ajándékba kaptuk a nyulat) és a leírt képpel találkozunk – amint azt Olvasónk is nagyon helyesen tette – mielőtt a húst feldolgoznánk és fogyasztanánk, feltétlenül vegyük igénybe az állatorvosi vizsgálatot.

AZ EMBER MEGBETEGEDÉSE

Az ember fertőződése többféleképpen is bekövetkezhet, melyek közül a leggyakoribb a sebfertőzés, amikor a mezei nyulak lebőrözésekor, a nyúlhús konyhai feldolgozásakor, hörcsög, ürge csapdával történő befolyásakor a felsértett bőrön vagy a kötőhártyán át jut be a kórokozó a szervezetbe. A fertőzött állattal való érintkezés után néhány nappal az ujjakon vagy a tenyéren kölesnyi nagyságú hólyagok, majd ezek ledörzsölése után nehezen gyógyuló felületes fekélyek, sebek keletkeznek.

Szájon át is bekövetkezhet a fertőzés, ha a beteg állat húsát elegendő sütés, főzés nélkül fogyasztjuk, de sokkal gyakoribb, ha pl. a fertőzött egerek vizeletükkel megfertőzik az élelmiszereinket.

Kimaródások keletkezhetnek a száj és torok nyálkahártyáján, az ajkakon és a fogínyen is, melyhez a nyaki nyirokcsomók fájdalmas duzzanata társulhat.

A betegség hasi formája hányingerrel, hasi fájdalmakkal, hasmenéssel és a bélfodorhoz tartozó nyirokcsomók fájdalmas duzzanatával jár.

Az aerogén (légutakon) fertőződés után tüdőgyulladás alakulhat ki, például akkor, amikor a nyulak bőrével, annak feldolgozásával foglalkozó egyének a porrá vált fertőző váladékot belélegzik.

Bekövetkezhet a fertőzés az ízeltlábúak csípése folytán, de oly módon is, ha a szem kötőhártyájára kerül a kórokozó. Ilyenkor a kötőhártya és a szemhéjak megduzzadnak, bővérűek lesznek, fájdalmassá válnak. De megnagyobbodnak a fültői és egyéb feji és nyaki nyirokcsomók is.

Valamennyi kórformához csatlakozhat vérfertőzés, ilyenkor néhány napos lappangás után lázas hőemelkedés, fejfájás, étvágytalanság, hidegrázás, gyengeség, izom- és izületi fájdalmak léphetnek fel.

GYÓGYÍTHATÓ?

A betegek legcélszerűbben parenterálisan adott streptomicinnel vagy gentamicinnel gyógyíthatók. Gyógykezelésre az állatok esetében ritkán kerül sor, a beteg állatokat a legcélszerűbb leölni, helyüket kitakarítani és fertőtleníteni.

Az ember a kórokozóra különösen érzékeny. A tularaemia nagyon súlyos tünetekkel járó betegség, mely jól gyógyítható ugyan, ha időben fordulunk orvoshoz, de annak elmulasztása végzetes következménnyel járhat! Az elmondottak figyelembevételével meg kell előzni a fertőzést!

(Az írás mejelent dr. Radnai István tollából 2007. áprilisában a Kistermelők Lapjában.)