Ecuador III/3

UTAZZUNK AZ EGYENLÍTŐHÖZ!

Otavaló

Másnap reggel felkerestük az otavaló indiánok üzletét Quitó belvárosában. Az otavalók a kecsua nyelvet beszélik és nagyon jó üzletemberek. A boltban sikerült angol nyelven megérteni egymást. A hely tele volt indián homikkal, árukkal, népművészeti remekekkel. És egy polcon egymást sorjázták a zanzák. A nejem megrökönyödésére vásároltam is egyet. Persze nem eredeti emberfejet, mert azt már tiltja a törvény, hanem állati bőrből készült másolatot. Ezek a zsugorított emberfej-kópiák fekete hajjal és szakállal - akárcsak ha eredetiek volnának - sorakoztak. Feleségem megilletődve nézte a szerinte szörnyűséges tárlatot.

Megkérdeztük az üzlet tulajdonosát, az indián hölgyet, mesélje el, hogy valójában mi ez a zanza. Elmondja. Errefelé laktak a suar indiánok annakidején, akik rettegett hírüket annak köszönhették, hogy a legyőzött és megölt elenségeik fejét levágták, majd különleges eljárással öklömnyire zsugorították. Ez nemcsak az ellenség felett aratott győzelmet bizonyította és a győztes dicsőségét szolgálta, de a győző lelkierejét is megsokszorozta. A zsugorított fejeket függődíszként használták, és az övükön hordták. Ezért preparálták olyan kicsikre, hogy ne legyen kényelmetlen, amint az övükön fityeg. De az is igaz, hogy a kacika addig nem oszt ki leányt a legénynek, amíg legalább egy ilyen fejecskét fel nem mutat a vőlegény. 

De vajon hogyan is készül a zanza? A fejpreparálás úgy történt, hogy a nyak nyílásán eltávolították a húst, csontot, agyvelőt, majd forró homokkal töltötték ki a bőrt. Ezután növényi nedvekkel kezelték, mely anélkül zsugorította össze, hogy megráncosodott volna. Megjegyzik, hogy a századunk első felében az észak-amerikai gyűjtők komoly összegeket adtak egy-egy eredeti zanzáért, a gyilkosságok száma emelkedett, de a húszas évektől a hatóság szigorúan megtiltotta a zanza készítését és forgalmazását! Súlyos pénzbírsággal illették a vásárlását és az országból történő kivitelét is. Manapság az élethű másolatokat forgalmazzák nagy sikerrel és veszélytelenül - mondja az eladó hölgy.

Elutazunk Otavalóba, a híres vásárra, ahol ma békésen kereskednek a harcos ősök utódai.

Otavaló 9000 lakosú kisváros, ahol minden szombaton pontosan 6 órakor kezdődik a vásár. Itt minden megtalálható, amit az otavaló indiánok az otthonukban készítenek. Mindenekelőtt poncsókból, takarókból, pulóverekből, szép, hímzett ruhákból, táskákból és lámaszőrből készült faliszőnyegekből nagy a választék. A vásár jó ízelítőt nyújtott az otavaló indiánok életéből, mindennapjaiból, művészetéből.