Makaó 3.

TÖLTSÖN VELEM 3 NAPOT MAKAÓBAN!

A kaszinók, szerencsejátékok, kábítószer-kereskedelem és prostítúció egyik világcentrumában...

És mi ez a gigantikus méretű, épségben maradt templom-oromzat? Ez a Szent Pál Katedrális maradványa! Csodaként mutatja meg a vezetőnk, és elmondja a történetét:

- Ez volt a leghatalmasabb templom Makaón, mely 1601-ben leégett. Ekkor a jezsuiták újjáépítették. Úgy látszik azonban, hogy e nagyszerű építmény sorsa meg volt pecsételve. 1835-ben jött egy tájfun, mely itt mindent, így a templomot is elpusztította. De az oromzata - csodák csodája - csaknem érintetlenül, eredeti állapotában állva maradt!

A kínai határ felé haladunk, ahol - bármilyen jó is a kapcsolat - a személyforgalmat szigorúan ellenőrzik. A zöldséggel, gyümölccsel és hússal megrakott autókonvojok már kora hajnalban hosszú sorokban dübörögnek át a határon. Hozzák a friss elemózsiát Makaóba. Az élelem 80 százaléka és az ivóvíz jórésze is Kínából jön.

Mi ez a terjedelmes, véget nem érő drótháló? Ez a kínai határ. Tévedés ne essék, még véletlenül sem akarnék átmenni, bizony veszélyes volna. A határátkelőnél mindkét oldalon ugyanolyan fizimiskájú, ferdeszemű, sárgabőrű katonák látják el a szolgálatot, a különbség mindössze annyi, hogy itt kék, odaát a kínai oldalon  pedig kekiszínű uniformisban. 

- Régebben a portugál gyarmatokról érkezett mozambiki és angolai négerek látták el a határőr-szolgálatot - mondja vezetőnk. Ezek a feketék nagyon büszkék voltak arra, hogy ők portugál állampolgárok, és bizony a kínai leánykák is kedvelték őket.

Óriási a nyüzsgés a piacon. Itt mindenféle pénzzel fizethetsz: makaói pacetával, hongkongi vagy amerikai pénzzel egyaránt. Pillanatok alatt fejben átszámolják. Érdekes, hogy a legkedveltebb az amerikai dollár. Az embernek csurog a nyála az utcán készülő ízletes húsos gombócok láttán, mely itt nemzeti eledel.

A hölgy készíti a gombócot, majd a szomszéd büfés árusítja. Nyakonönti egy méregerős lével, villámgyorsan megszórja vagy négyféle zöldségfélével. Ezután mellétesz egy darab lepényt, és egy papírtányéron már nyújtja is. Úgy dolgozik, mint valami zsonglőr. Egy darabig bámulom a tevékenységét, majd én is kérek egy adagot. Megérte. Különlegesen-egzotikusan fűszeres íze volt. Jólesett!

Itt is a textilipar a vezető ágazat, de mind több műanyag- és elektronikai cikket is gyártanak. Viszonylag minden olcsó. Narancs és banán is van óriási mennyiségben, de ezek ára a mi pénztárcánkhoz képest megfizethetetlen. Látszik, hogy ők is távolról importálják.

Amint arról már szó esett, a lakosok nagy része buddhista, kisebb része római katolikus. Makaó ugyanis évszázadokon át az Európából érkező katolikus misszionáriusoknak az ázsiai központja volt.

A média is nagyrészt Hongkonghoz kapcsolódik, de van néhány makaói újság, rádió és tévéprogram is. Az egészségügyi és szociális ellátás valamint az egyetemig terjedő iskolarendszer jól szervezett és színvonalas.

A város mellett egy magaslaton van egy barlang, amelyben Camoes megírta A Lusiadák című portugál nemzeti eposzt. A barlang előtt a reneszánsz költőnek emléket állítottak. Sajnos kiszorultunk az időből, így oda már nem tudtunk felmenni...

...és búcsút intettünk ennek a híres, hírhedt, sokunk fantáziáját megmozgató mesevilágnak, melyről még a makaó nevű kártyajátékot is elnevezték...