2011. április 1., péntek

Kolumbia III/5a

KOLUMBIA
Messzire a város fölé emelkedik a híres Filippe erőd!




Komoly bástyái, falai, tornyai és ágyúi ma már békésen merednek a kékeszöld, nyugodtan hullámzó tengerre. Ma már békésen de évszázadokon át sok-sok vihart, vért és öldöklést láttak ezek a falak. Kartagéna a spanyolok számára nagyon fontos volt, hisz innen indultak a Dél-Amerikából összeharácsolt kincses hajók színültig megtöltve az anyaország felé. Éppen emiatt a kalózok támadásainak is állandó színtere volt.





És ki az a hadfi, aki bronzba öntve ma is tettrekészen kémleli a határt? Dombras admirális ő, akinek egyik karja, egyik lába és egyik szeme hiányzik ugyan, de visszaverte az ötszörös túlerővel támadó angolokat 1741-ben. Dombrasnak csak 3000 embere volt, és tudta, hogy az angol túlerő győzedelmeskedik felette, hacsak valaminő természetfeletti erő nem segít a várvédőknek. Egyetlen feladata volt tehát: kitartani és a végtelenségig védekezni. Minél tovább húzni az ostromot, kimeríteni, megbetegíteni az angolokat. És az eddigi csatározásokban is már súlyosan megcsonkított lángeszű vezérnek igaza lett!





Az angolok sorjában betegedtek meg sárgalázban, harci erejük mindinkább gyengült. Mind magasabb volt a halálozás. És mindez akkor, amikor bizony a várvédők már majdnem feladták a reményt - de nem úgy a kapitányuk! A szétzilált, beteg, lelkileg összeomlott, seregével elkeseredetten vitorlázott el a verhetetlennek hitt Vermon, angol admirális Kartagéna falai elől. És Dél-Amerika kapuja spanyol kézen maradt.





A harcok során Dombras ép lába is sebet kapott, mely végül is a halálát okozta, és már nem tudta élvezni a nagyszerű győzelme gyümölcsét. De vajon a kalózok sohasem tudták bevenni a várost? Akkoriban gyakran előfordult, hogy a rabszolgákat szállító hajó már útközben eladta egy másiknak a rakományát, de nem tért vissza üres kézzel, hanem váratlanul megtámadott és kirabolt egy másik kikötőt. és ekkor már ellenérték nélkül vitték el a zsákmányolt kincseket. Bizony megsarcolta Kartagénát a leghíresebb kalóz, Francis Drake is - még az 1580-as évek első felében.





A messzeföldön híres kalózkapitány úszó arzenálként felfegyverzett gyorsjáratú feketelobogós vitorlásaival ölyvekként csapott le nemcsak a kincses hajókra, de a kikötőkre is. A tengeri vérebnek becézett kalózkapitány sikereire, bátor hidegvérére és precíz munkájára felfigyelt az angol királyi udvar is. Szolgálatába fogadta hát és pénzzel is ellátta! És most már Drake angol zászló alatt, elsőrendű hajókat szerelt fel, jól fizetett, ügyes tengerészeket szerződtetett, és őfelsége megbízásából támadta meg és fogta el a kincses rakományokat szállító hajókat. A Karib-tenger legmerészebb és legsikeresebb kalózát Erzsébet királynő lovagi rangra emelte és admirálissá nevezte ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése