Hongkong IV/3

HONGKONG A TÁVOL-KELET PÉZESZSÁKJA

Kérdések és válaszok nézelődés közben

- És vajon milyen is az oktatás?
- Az alapvető oktatás 1965 óta minden gyermek számára ingyenes. Számos középiskola van és 3 egyetemen 15300 diák tanul.

Valaki az orvosi ellátásról érdeklődik.
- A városállamban 300 orvos van, és 1000 főre jut egy kórházi ágy. Micsoda fejlődés ez 100 esztendő alatt! Ismert tény, hogy a korabeli Kínában például a szomszédos tartomány összes leprabetegét egy gödör szélére terelték és a katonákkal lemészároltatták. Ez volt az orvosi ellátásuk. De nem kímélték az ópiumkereskledőket sem akkortájt! Őket bolond jelmezben kergeték végig az utcákon, miközben nyilvánosan korbácsolták a hátukat. Az ópiumszívókkal elnézőbbek voltak, mert kaptak egy rövid határidőt rossz szokásuk elhagyására. Ha azonban visszaestek, leüttették a fejüket.

Míg tovább sétálunk a mandarin palotájában, hallgatjuk a vezetőnk tájékoztatását.
- Milyen is a közlekedés? Az államnak egyetlen vasútvonala van, mely 61 km és egyenesen Kínába visz.
- Ezek szerint át lehet menni? - merül fel valakiben a kérdés.
- No nem ilyen egyszerű, mert a határon az utasoknak át kell szállni kínai kocsikba. Csupán a posta és a teheráru jut át átrakodás nélkül.

A sok-sok templom láttán felvetődik a kérdés, hogy valójában milyen vallást is követnek? A buddhizmus és a taoizmus terjedt el, de sokan követik a Krisztus előtt fél évszázaddal élt Konfuciusz tanait, úgy mint Kínában is. Minő tanok is ezek, melyeket tűzzel-vassal irt a kommunista Kína? Engedelmes tisztelet a szülők és felettesek iránt (hsziao), igazságosság, kötelességtudás a felettesekkel és méltányosság az alárendeltekkel (ji).

A szertartásosság, az erkölcsi normák és társadalmi kötöttségek alapjául szolgáló ősi ideálokra hivatkozó szokásjog (li), végül pedig az emberiesség, szánalom, együttérzés, önzetlenség az embertársak iránt (zsen). Mindez olyan csodálatosan szépen hangzott, hogy el kellett mondanom igénybe véve talán néhányuk türelmét.