BARANGOLJUNK BIBILIAI TÁJAKON: SZÍRIA - JORDÁNIA
És máris a híres damaszkuszi fedett bazárban vagyunk!
Nem egy utca, nem egy háztömb vagy egy átjáró, hanem egy egész városrész - tulajdonképpen teljes város.
A régi dicsőséges mohamedán kelet gazdasági életének mesés kincsesházának késői örököse. Az arabok a bazárt szuknak nevezik. A szó eredetileg azt a közpiacot jelentette, amelyen áthajtották az állatokat és az árukat.
A damaszkuszi szukon széles utak vezetnek keresztül-kasul. Bejáratánál arab ételeket kínáló kifőzdék ínycsikalndozó sültekkel hívogatják a vendéget. Mellettük pénzváltók, aztán szövetboltok, selyem, brokát, muszlin, posztó majd szőnyegek halmai a kézműipar remekei.
A másik utcában a keleti művészet alkotásai: réz-, ezüst- és aranytárgyak, -edények, szebbnél szebb ékszerek kínálják magukat. Továbbhaladva bőrárukat, szerszámokat és még ki tudja, mi mindent árusítanak...
És mindez a bazár nyílt bódéiban van felhalmozva. Közben kicsi kávézó, teázók, édességboltok csalogatják pihenőre a vásárolt áruval megrakott vevőket. Az utakon hömpölyög a nép. Asszonyok egész rokonságukkal vonulnak ki vásárolni, kezüknél fogva vezetik gyerekeiket. Máskor az egész népes család "száll meg" egy boltot, a családfő két-három asszonyával vásárol és számos porontyával. Mindenki kiabál, őgyeleg, alkudozik, ténfereg. Csak az autók sietnek, és éles dudaszóval nyitnak rést az emberi hagyabolyban. Rövid utunk végeztével eredeti arab étteremben, jellegzetes menüvel, sajátos arab zene mellett fogyasztottuk el búcsúvacsoránkat, miközben a pódiumon egy fiatal arab leányzó páratlan profizmussal lejtette a hastáncot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése