2011. május 27., péntek

Jordánia III/1

BIBLIAI TÁJAKON JORDÁNIÁBAN
És máris Jerashban vagyunk!




Annakidején 55-60 ezer lakosú, óriási kiterjedésű nagyváros volt. Felkeressük Hadrián császár diadalkapuját, megcsodáljuk a lenyűgözően szép, karcsú oszlopokkal szegélyezett főutat, a Cardo maximust, Zeusz és Artemisz templomát és a Nimfeumot.





Az ásatások során Jerashban talált eszközök kovakőből készültek, ami azt bizonyítja, hogy ez a hely már a korai kőkorszakban Kr. előtt 6-4 ezer körül emberlakta vidék volt. Jerash a Közel-keleten található római városok közül nemcsak a legfontosabb, de a legjobban megőrizte eredeti mivoltát. A várost Antiokhiának vagy Gerazának is nevezték, és Kr. előtt a 2. században alapították. A rómaiak i.e. 63-ban foglalták el, és környékével együtt a szíriai provinciájukhoz csatolták, majd a Tízváros szövetségéhez, a Decapoiszhoz csatlakozott - akárcsak Amman.





A rómaiak garantálták a polgárok biztonságát és a vallásszabadságot. Részben enek köszönhető, hogy a város virágzó gazdasági fejlődésnek indult, és nagy lendületet vett az építészet. Ez volt a környék leggazdagabb kereskedővárosa. Pénzük is volt meg ízlésük is. Az intenzív építési program Kr. e. első évszázad második felében valósult meg.





63 nagyszerű oszlop szegélyezte a főutat, a Cardo Maximust, amelyet derékszögben kereszteztek a mellékutak. A kövezete még ma is ép, ugyancsak az alatta húzódó vizes csatorna. A Zeusz templom építése 22-ben kezdődött. A hatalmas, ovális fórumon annakidején igen nagy volt a forgalom, jobbra-balra kis üzletecskék álltak, amelyek előtt egész éjszaka égett az olajmécses.





Két színház is épült ekkortájt: a déli és az északi. Az itt látott színház 4000 személyes volt, és kitűnő az akusztikája. Az első két sor a díszpáholy, amely az előkelőségeknek volt fenntartva.





Mindezek az építmények a gazdag polgárok adományaiból létesültek. Jócskán megnövelte a kereskedelmi forgalmat a traján út megépülése, amely a római provinciákat kötötte össze. Ugyancsak i.sz. 106-ban építettek két termálfürdőt is.





Hadrián császár 130-ban látogatást tett a városban. Az ő tiszteletére, fogadására építették meg az impozáns diadalkaput. A 2. évszázadban épült a világ legnagyobb Artemis vagy Diana szentélye, amely 22x44 méter alapterületű. 5-6 méter hordalék takarta, és kb. 10 esztendővel ezelőtt ásták ki. Csak a papság léphetett be a templomba, és a hívők a szentély körül táboroztak. Alul voltak a papi cellák, középen pedig egy hatalmas, színtiszta aranyból készült Diana-szobor állott. A perzsák elfoglalták, felégették, 746-ban pedig egy földrengés végzett kegyetlen pusztítást.
A 13 és fél méteres hatalmas oszlopok azonban a földrengésnek is ellenálltak. Egy-egy oszlopot 5 darabból illesztettek össze olyan kifogástalanul, mintha valami módon összekapcsolták volna. Pedig csak "simán", de tökéletesen rakták egymáshoz. 350 után a keresztény közösségek - ez volt a bizánci időszak - több mint 13 templomot és egy gyönyörű monumentális bazilikát emeltek itt. A perzsa időkben hanyatlott, de az Omayyad-korszakban ismét felvirágzott a város.




Megfordultak itt a keresztes lovagok is, akik erődítményt alakítottak ki, és ma a hatalmas régvolt római város mellett egy darab cári Oroszország él. Jerash cserkeszfalu. Mindössze 3/4 évszázada, hogy az orosz-török háború után a törökök letelepítették ide a cserkeszeket, akik megőrizték régi szokásaikat, nyelvüket, öltözetüket. Az udvar Jerashból válogatja az újoncokat a királyi testőrgárdába, mely az ammoni palotát védelmezi. Cserkeszek óvják tehát Husszeint, az arab királyt. Talán ez is a sors iróniája.





Elfáradunk a hosszas járkálásban. Megéheztünk, és egy vendéglőben kötöttünk ki. Itt még nincsenek berendezkedve az európai ételekre, csak arab menüt szolgálnak fel. Sajnos az étlapot újfent nem tudtuk elolvasni, hanem perfekt ujjmutatással jelöltünk meg egy ételt, amit a szomszéd asztalnál egy itteni atyafi fogyasztott. A legkedveltebb arab étel, a kebab faszénparázs felett készül: fűszerezett húsdarabkák pirulnak a parázs felett. Hagyma, olaj és salátakörettel szolgálják fel, majd kap hozzá a vendég egy jókora nagyon ízletes lepénykenyeret, amit kissé megsóznak. Otthon is szívesen fogyasztanánk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése