Tajvan 4.

LÁTOGASSUNK EL A KISEBB KÍNÁBA, TAJVANRA!

Kirándulás Villaiba

Ugorjunk be a piacra és a fedett vásárcsarnokba, ahol a legpompásabb ínyenc csemegék kelletik magukat. A sokfelé ismert és ismeretlen tengeri herkentyű, déligyümölcs, zöldség, a 100 éves tojás és még sokminden. Legdrágább a kígyóhús, amit a vevő szeme láttára vágnak le és fejtik le a bőrét.

Hatalmas erdőségek, hegyek és mély szakadékok között vezet az út Villaiba, ahol egy régi, ún. primitív népcsoport él. A falut nem tudtuk meglátogatni, mert közben eleredt a trópusi eső: mintha dézsából öntötték volna! Csak a színpadon ismertük meg a viseletüket.

Vadregényes táj szakadékai szélén, zúgó hegyi patakok mentén, izgalmas tájon vitt az apró kis vonat bennünket Villaiba. Az őslakók száma 250 ezer körül van. Ők minden infrastuktúrától távol, a buja őserdőben, az 1000-1500 méteres magasságban élnek.

Az atajal férfiak és nők homlokukat tetoválják. Régebben fejvadászok voltak, és állukat is tetoválták. A nők közül azonban e jelet csak azok viselhették, akik szépen és ügyesen tudtak szőni.

Íme a bunonok, akiknek a fő foglalkozásuk a vadászat. A férfiak és nők egyes fogaikat kihúzzák azt tartván, hogy az ember fogazata olyan mint a kutyáé meg a majomé. Sok olyan elbeszélésük ismert, amely az állatokkal való közösülésről szól.

Egy "őslakos" fogad bennünket. Hamarosan elered a trópusi eső, így nemcsak a vízesésből ömlött az áldott víz, de sokáig tartó felhőszakadás zúdult ránk is. Életünk nagy élményétől, a páratlan szépségű táj csodálatától fosztott meg a nyakunkba tóduló víztömeg.

A vendéglőben nincs olyan tengeri élőlény, amit ne rendelhetne meg az idelátogató. A forgóasztalon 15 féle hal-rák-kagylóból készült ételből fogyaszthattunk, ínyencségként pedig bambuszrügyes kígyólevest tálaltak. Ez volt a legdrágább. Vezetőnk szerénynek találta az ebédet, mert - mint mondta - a kínai császár napi étkezéséhez 150 fogást tálaltak fel. A falakat, a plafont és mindent díszes kínai figurákkal tapétáztak.

A múltat idéző táncbemutatóra megyünk.