Ciprus II/3

CIPRUS A SZERELMESEK GYÖNYÖRŰ SZIGETE

Beérkezünk Paphosba

A vidám, fehér Paphos: ez a festői környezetű kikötővároska régiségeivel és romjaival lassan de biztosan Ciprus legkedveltebb üdülőhelye lett. Lakosainak száma 22 ezer.

A római korban Ciprust Paphosból kormányozták. Itt tért keresztény hitre a római kormányzó, Sergius Paulus, akinek a története összefonódik Pál apostoléval. Okos ember hírében állt, aki magához hívatta Pált és Barnabást, mert hallani akarta Isten beszédét. Elimás azonban igyekezett a tiszttartót elfordítani a hittől, ezért vitatkozott és ellenkezett a szent emberekkel. Pál "megtelvén Szent Lélekkel szemeit reá vetve monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani? Most azért íme az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keresett vezetőket. Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hitt elálmélkodván az Úrnak tudományán"...

Itt is készülnek a Húsvétra - tojásformákkal... Sok ház elé kiraktak ehhez hasonló színes dekorációkat. Cipruson a Húsvét nagy ünnep.

Paphos városát a monda szerint Kinirasz király alapította, aki főpapi tisztséget is betöltött, majd egy földrengés elpusztította a települést. A peloponnészosz-félszigeti Árkádia királya, Agapenorasz hajótörést szenvedett a közelben, amikor csapataival a trójai háború után hazatérni szándékozott. Ő építtette újjá a várost, és magát Paphos királyának nevezte.

A helységet többször tönkre tették a földrengések, a VII. században pedig járványok tizedelték a lakosságot, majd a szaracén kalóztámadások teljesen elpusztították. Az utolsó komoly megpróbáltatás a genovaiak 1372-es inváziója volt.

A XIX. század végén kibővítették a kikötőt, és a város rohamos fejlődésnek indult.

Óriási hajóforgalom volt a kikötőben. Szinte egyetlen üres hely sem akadt a partmenti éttermekben, kávézókban és azok teraszain.

Az erődöt a kalóztámadások ellen húzták fel. A központi tornyot maguk a velenceiek rombolták le, amikor a törökök ellen nem tudták megvédeni 1570-ben. A törökök azonban megerősítették és újjáépítették.

Az erőd tetejéről nagyszerű kilátás nyílik, ha pedig a lépcsőkön lefelé haladunk, a híres várbörtönhöz érünk.