JÖJJENEK EL VELEM AMERIKÁBA!
New York, New York
Utazzunk tovább a világ második legnagyobb városába, a több mint 8 millió lakosú New Yorkba! A jól ismert, gigantikus méretű Szabadság szobor fogad bennünket. Hatalmas mérete lenyűgöző! Talapzatával együtt mintegy 100 méter magas. Kinyújtott karja, mely a szabadság fáklyáját emeli a magasba, több mint 13 méter hosszú, a szobor fejébe több ember is elfér. Jobb karja a "fáklyás", baljával pedig a Függetlenségi Nyilatkozatot szorítja magához. A városnézésre autóbusszal mentünk, mely utasterében egy felirat olvasható: "Carter elnök köszöni Önnek, hogy autóbuszra szállt, és ezzel is elősegítette az energiával való takarékoskodást!" Sosem hittem volna, hogy egyszer még szívességet teszek az Egyesült Államok elnökének...
A Manhattan folyó egyik szigetén levő épületekben folyt valamikor a bevándorlók beutazási jogosságának az elbírálása. Itt vizsgálták meg az engedélyt, orvosi vizsgálaton esett át... szóval itt dőlt el, hogy elfecsérelte-e az utolsó filléreit, vagy valóra válhat-e a végső remény...
New York legalább annyira viziváros, mint Velence! 60 nagyobb híd köti össze a város egyes részeit. A metropolis szigetek, félszigetek, földnyelvek, folyók, tengerpartok kusza kaleidoszkópja. Mégsem fenyegeti - mint Velencét - a lassú, kérlelhetetlen süllyedés, mert Manhattan gránitsziklára épült.
És hogy milyen New York? Zsúfolt, piszkos, szennyes, zajos, ugyankkor magával ragadó, lenyűgöző, lüktető, de izgalmasan érdekes, sőt gazdag és nyomorgó. New Yorkban minden lehetséges - és mindennek az ellenkezője is. Itt van a világ egyik legmagasabb épülete, s nem messze ettől földhöz lapuló nyomornegyed. A legragyogóbb, legelegánsabb negyedek slumokkal szomszédosak. Luxus kivitelű felhőkarcolók épülnek, de a Bowery kapualjaiban nappal részeg csavargók alszanak. A 8 millió ember viszonylag egészen kis területen zsúfolódik össze, hisz a város mindössze 1000 négyzetkilométer, a mi Budapestünknek csak kétszerese.
A toronyszerű építmény a világ legnagyobb épülete, az Empire State Building, 449 méter magas, 103 emeletes. Havonta 2x6500 ablakot tisztítanak meg itt. 16 ezer ember dolgozik ebben az épületben, és a tetőre látogató turisták száma napi 35 ezer. Mi is felmentünk a 102. emeletre, ahonnan tiszta időben 130 km-re is el lehet látni. 60 ezer tonna acélt építettek be, a föld színe alatt 25 méterre beágyazott a légkondicionáló berendezés, mely óránként hatszor cseréli a levegőt a monstrumban.
Az egyik legkedvesebb élményünk volt Kossuth Lajos szobrának a meglátogatása. Jólesett látni a friss virágot a talapzaton. A 70-80-as utcák környékén, Yorkville-ben zárt egységben ma is magyarok élnek. Még a századfordulón telepedtek le az első bevándorlók az akkor igen fejletlen és éppen ezért olcsó negyedbe.
Magyar nevek tűnnek fel az üzletek és vendéglők cégtábláin: Kis Royal, Emke, Paprikás Weiss stb. Lehet itt kapni magyar szalámit, gyulai kolbászt, szilvalekvárt, szegedi paprikát és karácsonykor az amerikaiak számára is ismeretlen szaloncukrot úgyszintén.
Hatalmas neogótikus templom a Szent Patrik székesegyház. A katolikus írek védőszentjéről nevezték el. Ez New York érseki temploma, melyet több mint 100 esztendővel ezelőtt építettek, kettős tornya 100 méter magas, és belül 2500-an férnek el. A székesegyház modellje a Kölni Dóm.
Aki New Yorkban jár, semmiképpen nem hagyhatja ki az ENSZ székházának a megtekintését. A 40-es évek végén kezdték meg az építkezést, és az 50-es évek elején már fel is avatták előbb a titkársági, majd a konferenciaépületet, végül pedig a közgyűlési csarnokot is. A nemzetek zászlói lobognak a bejárat előtt. A zászlósor mögött feliratot olvashatunk: "és csinálnak fegyvereikből kapákat..." (Biblia, Ésaiás könyve 2:4). Milyen jó is volna, ha valóban megvalósulna ez a nagyszerű gondolat! Pedig a küldöttek nap mint nap elolvassák...
Beléphettünk a konferencia csarnokba is. A falak burkoltak, a borítások alatt azonban üvegablakocskák sorakoznak a riporterek és tolmácsok számára. A fejhallgatón át 5 nyelven hallhatják a delegátusok a felszólalásokat (angol, orosz, francia, spanyol és kínai). Itt ülésezik a biztonsági tanács is. TV-felvételeket csak az ENSZ készíthet, majd adja tovább a tagországoknak. Nagyon sok ország adott igen értékes ajándékokat az ENSZ palota díszítésére. Például a gyönyörű színes ablakot Dánia küldte, az elefántcsontból készült faragvány Kína ajándéka, a Krisztus-képet pedig a pápa ajándékozta... Aki engedélyt kapott a belépésre, kap egy kis fémjelvényt, és ha nem tud angolul, csatlakozhat valamelyik csoporthoz, mely vezetésére itt várakoznak a világszervezet tagállamaiból toborzott, több nyelven is beszélő, csinos, egyenruhás lányok. Az épület mögött egy szép kis kert is van, amely tavasztól őszig a látogatók kedvenc pihenőhelye a virágzó cseresznyefák alatt és a vagy húszfajta különböző színben pompázó rózsa társaságában. Megemlítem, hogy a 38 emeletes ENSZ palotában van a titkárság, ahol 5000 alkalmazott dolgozik, közöttük természetesen magyarok is.
A közelben a felhőkarcolók alatt árusítja ez a szegény ördög a lufikat. Belőle nem valószínű, hogy milliomos lesz.
A rendezett kirakatok bámulása külön élményt jelentett számomra. Órák-ékszerek-jegygyűrűk; "Jöjjön be hozzánk, ingyen kifúrjuk a fülét fájdalommentesen!". Másutt egy barométerszerű műszer kívülről forgatható mutatóval, mely az alábbi szövegekre állítható: "Tied vagyok. - Ma inkább nézném a TV-t. - Kevesebb beszéd több tett!" Mi a csuda lehet ez? Végre sikerül megérteni a szöveget: hálószobai hangulatmérő! Reklám reklám hátán. És hogy ez mibe kerül? Elmondom. Vegyük a kóla példáját! Egy Coca Cola önköltségi ára 15 cent. Ebből 1 cent az előállítási költség, 1 cent az üveg és 13 cent a reklám...
A Rockefeller Centerben vagyunk, mely a 30-as évek várostervezése szerint épült. A center központjában láthatunk egy nagyon érdekes szobrot, mely Paul Manship szobrászművész hatméteres, realista stílusú alkotása: aranyozott Prométheusz.
A széles virágágyak között ez a kis vízesés szinte felüdülést jelent a hatalmas, szürke felhőkarcolók között a szmogos légkörben. Amikor New Yorkba érkeztünk, amerikai vezetőnk óva intett, hogy elhagyjuk (főként este!) a belváros forgalmas utcáit, vagy késői sétát tegyünk a Central Parkba, mert a közbiztonság még mindig nagyon gyenge ebben az óriási technikájú országban. Nemcsak a pénztárcánkkal de esetleg az életünkkel is fizethetünk a kíváncsiskodásért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése