JÖJJENEK EL VELEM AMERIKÁBA!
Mielőtt elbúcsúzunk...
...ettől a nagyon nagy és igen gazdag, de számunkra furcsa országtól, kukkantsunk be egy színházi előadásra! Sok darabban főszerepet játszik a kolt, a westernfilmek szelleme, az amerikai múlt, amit minden formában szeretnek felidézni. Talán 3 ilyen előadást láttam, így csak egyetlen megjegyzést teszek: amikor előrántották a szereplők a koltot és megkezdődött az élethalál harc, olyan indulatos ordítozás és izgalom tört ki a nézőtéren, amilyet én idehaza vagy más országban még sohasem tapasztaltam.
Feledhetetlenül érdekes, szép és tanulságos, de meglehetősen fárasztó utunk véget ért. A repülőtéren köszöntött és elbúcsúzott tőlem-tőlünk Amerika híresen kedves mesefigurája.
Én pedig elbúcsúztam két kedves útitársamtól: Dóri Jóskától, a híres népdal-énekestől, akivel együtt jártuk végig a látnivalókat, és Imre barátomtól, akivel utunk elejétől a végéig közös szobát kaptunk a szállodákban.
A repülőtéren az útlevelünket szigorúan ellenőrizték, a személyi motozás is megtörtént, nehogy valakinek eszébe jusson felrobbantani vagy éppenséggel eltéríteni a gépet, de egyéb holmijaink a vámőrséget egyáltalán nem érdekelték. Felszállunk a hatalmas gépbe, hogy hazarepítsen Európába!
Szép volt, érdekes volt, de - úgy érzem - az amerikai életformát sohasem tudnám megszokni, hazámat, otthonomat sohasem cserélném fel (bármilyen gazdagok is) az amerikaival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése