JÖJJENEK EL VELEM AMERIKÁBA!
Ha pedig nagyon gyorsan meg akarnak gazdagodni vagy éppen nincstelenné válni, jöjjenek el velem az USA szerencsejáték-fővárosába, Las Vegasba!
Úgy is mondhatnám, hogy az egész város egy iszonyatos méretű kaszinó, ahol egyetlen úr van, és ez a pénz! Minden eszköz, minden tárgy, minden jelenség a pénz lenyomata illetve azt szolgálja.
Egymás után épülnek és épülnek a kaszinókkal egybekötött luxus-szállodák, melyek színháztermeiben az amerikai szórakoztatóipar legkiemelkedőbb nagyságai lépnek fel. Ebben a szakmában a beérkezettség jelképe egy-egy Las Vegas-i show. Nincs a világon egyetlen olyan város, ahol egy lakosra számítva annyi neonfény jutna, mint e helyt. Itt éjszaka is nappali a világítás: minden arra szolgál, hogy felkeltse a látogatóban a szerencsedjáték, vagy úgy is mondhatnám, a pénzszerzés utáni vágyat. Ugyanakkor ez a város a szerencselovagok, léhűtők és más kétes elemek gyülekezőhelye is. Vagy meggazdagodsz, vagy koldussá válsz - ha belemerülsz a játékba! A duzzadó pénztárcát könnyedén felválthatja az üres zseb. Nem szabad elfeledni, hogy a kaszinók óriási profitját is kell fedezni valakinek...
Elmondok egy érdekes és Amerikára jellemző esetet. Néhány esztendővel ezelőtt Howard Hughes, a multimilliomos látogatást akart tenni a szerencsevárosba, de nem kapott a megfelelő szállodában elegendő számú szobát. Kapta magát és megvásároltatta Las Vegas néhány szállodáját, kidobatta onnan a vendégek egy részét, és ő költözött be. Azóta is számos kaszinó tulajdonosa.
A színházterem a nagyobb kaszinókban reggel 9-től déli 12 óráig étteremmé alakul át! Itt minden helyiséget és minden lehetőséget kihasználnak percről percre. És hogy milyen is ez az étterem? Itt - ahogy mi mondjuk - svédasztal van. Fizetsz 3 dollár beléptidíjat, azután tied a világ... 3 órán keresztül válogathatsz és fogyaszthatsz a kikészített töménytelen ételből, amíg csak bírod szusszal. Mint egy óriási hangyaboly, olyan ez az ebédlő. Mindenki mozgott: vagy úton volt a megrakott asztalok felé, hogy újra feltöltse a tányérját, vagy csak ődöngött mintegy megbabonázva az asztalok között, hogy még valami csak belefér... És hogy megéri-e a tulajdonosnak? Hiába erőlködik, hiába próbál meg mindent az ember, a nagy többség hamar jóllakik. Hisz végtére is mindenkinek csak egy gyomra van! Pedig itt még talán a milliomos is azt gondolja: "Csak leeszem rajtad a pénzemet..."
Nézzünk meg egy show-műsort a Cézár Palotájában! A belépő 10 dollár, a kötelező fogyasztás ugyancsak 10 dollár. Bármennyire is szíjjuk a fogunkat, ezt nem hagyhatjuk ki. Bort kérünk (amit itthon sem fogyasztunk), de (így) emellett legalább sokáig el lehet üldögélni a pincér zaklatása nélkül. Feldübörög a zene, majd 40 szoborszerű hölgy tódul a színpadra fedetlen keblekkel. Ezek tánca után a zsonglőrök következnek, és már kezdem sajnálni a 20 dolláromat, amikor ismét megjelennek a nők, de most már teljesen mezítelenül. Amit nem lehetett levetni, azt leborotválták. Az ő táncuk fejezte be a néhány órás műsort. Csak a játéktermen keresztül lehetett távozni, így sok nézőt a közönségből ismét magához szippantott mint valami mágnes valamelyik játékasztal vagy félkarú bandita.
Az utcákon reklám reklám hátán. Úton-útfélen kis üvegszekrények, azokban újságok, üdítőitalok ingyen. Ha vásárolsz valamit, egy kis csekkfüzetet is mellékelnek hozzá, mely minden lapján meghatározott helyre beváltható tikett van, melyre ingyenesen ételt és italt szolgálnak ki. Ezzel csalogatják be a jámbor halandót, aki - ha már ott van - aligha tud ellenálni a vélt szerencse csábításának...
Itt mindent lehet játszani, tilos a fényképezés azon az alapon, hogy a pénznek nincs szaga. Itt nincs óra, így senkit nem érdekel az idő múlása, minden percet, minden gondolatot és természetesen minden dollárt csakis a játék szenvedélyének kell szentelni. A kaszinó egy sarkában ételt és italt árusítanak, nehogy azért hagyd abba a játékot, mert netán éhes vagy szomjas vagy.
Egy pódiumon szól a zene, és többnyire félmeztelen hölgyek táncolnak, énekelnek, hogy szórakozást vagy netán kárpótlást nyújtsanak az észrevétlen pénzköltéshez. Van itt szerencsekerék, rulett és mindaz, ami csak elképzelhető...
A pénzautomatát megpróbáltam: be kell dobni egy pénzérmét, aztán meghúzod a kart, és vagy potyog a pénz vagy nem! 5 centesekkel játszottam, 20-at dobtam be, 20-szor húztam meg a kart, de egyszer sem nyert! Egyik útitársunk 15 ezüstdollárt dobott be, de a gép néma maradt, ugyanis a nyereményt felharsanó csengés jelzi. Kegyetlenül és jó hangosan szidta is a neje, amiért ilyen nagy pénzzel játszott! Egy darabig ott maradtam. Jött egy néger hölgy, aki bedobott ugyanabba az automatába egy ezüstdollárt, semmi. Még egyet, semmi. Bedobta a harmadikat is, felberregett a gép, és ontott magából 100 db ezüstdollárt! A logika mentén még háromszor kellett volna próbálkoznia a honfitársunknak, és nyert...
Be-bekukkantunk egy-egy játékcsarnokba. Amikor néhány évvel ezelőtt megfordultunk a kairói játékkaszinóban, kis számú, elegáns közönség játszott, a teremben csend volt, csak a krupiék suttogó jelbeszéde, a kártyák zizegése és a szerencsekerék korongjain forgó golyó pergése hallatszott. Las Vegasban más a módi! Itt tarka eleganciájú tömeg tolong mindenütt, a krupiék vásári kikiáltók harsányságával rikoltoznak. A nyerők hurrázva integetnek, a vesztesek hangosan káromkodnak. Reggel még vagy már a Hilton előcsarnokában javában folyt a játék, a zöld asztaloknál és a kerekeknél. Kék ruhába öltözött, fiatal lányok jártak az asztalok és gépek között, a hátukon egyetlen szó: CHANGE. Náluk lehetett aprópénzt váltani. A menyezetet végig tükör borítja - nyilván a csalók ellen védekezésül. Felnéztem, és most igazi képében mutatkozott meg ez a világ: tótágast állt. Utoljára még egyszer megkíséreltem (vagy kísértettem) a szerencsémet. Bedobtam az automatába - vagy ahogy itt hívják a félkarú banditába - 2x25 centet. A gép nesztelen hallgatott. Hughes úr, a tulajdonos meg sem köszönte az adományt, amivel a multimillióit növeltem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése