Albánia I/2

 EGY HÉT ALBÁNIÁBAN

Városnézés Tiranában

A városnézést a Fő téren kezdtük. A teret Szkander bégnek, Albánia nemzeti hősének a szobra uralja, melyet 1968-ban avattak fel.

Impozáns látványt nyújtott az Ethem-Bey nagymecset, mely csaknem három évszázada, 1774 és 1827 között épült. Előtűnik az 1600 méter magas Dajti-hegy, mely lábánál terül el Tirana egy medencében. A szélvédett helyen nyáron igen felmelegszik a levegő, mi is szenvedtünk tőle.

Az óratorony - amit éjszakánként kivilágítanak - 1830-ban épült. Jól látható a mecset kupolája fölött. Amíg körülnézünk a téren, ahol a szép, nagy, látványos épületekben a minisztériumok, a Nemzeti Bank, a Nemzeti Múzeum és az egyetem foglal helyet, elmondom, hogy Tirana fiatal, 1614-ben alapított város. A 18-19. század fordulóján indult fejlődésnek, ekkor sok középületet és villát emeltek. 1920 óta az ország fővárosa. Ma hozzávetőlegesen 800 ezer lakosa van.

Íme az opera! Az egyetemi épületek és középületek javarészt az olasz megszállás alatt létesültek az 1930-40-es években. 5 emeletesnél magasabb házat csak a rendszerváltás után, 1992-t követően lehetett felhúzni.

Milyen a vallási összetétel? A népesség 70%-a muzulmán. 20% ortodox keresztény és 10% katolikus. 1967 és 1990 között mkinden egyházat betiltottak, és büntették a vallásgyakorlást. Ezért sok az ateista mostanság is. Tehát zömmel muszlimok, és ha azok, akkor miért nem látunk nőket hosszú, jellegzetes ruhában? Az imént elmondottak miatt. De az albán atyafiak nem vetik meg bizony az alkoholt sem...

Zászlójuk piros alapon a kétfejű sas, a szobor pedig Szkander bég, akit janicsárnak képeztek ki. Isztambulban átterítették az iszlám hitre, tábornoki rangot kapott, de a parancs ellenére nem Hunyadi ellen vonult, hanem éppen a törököket verte ki Albániából.

A Nemzeti Múzeum bejárása az egyik legérdekesebb és legtanulságosabb program volt. Megismertük az ország múltját az őskortól kezdve a római fennhatóságon át a középkorig. Külön helyiséget kapott a Rilindja, a függetlenség és a jelen korszak. Ugyancsak külön teremben kapott helyet a kommunista rendszer és annak legszörnyűbb rémtettei, többek között az 1990-ben a határon lelőtt fiatalok véres ruhái.

Az egyetem épületeit látjuk. Erről jut eszembe a kérdés, milyen az életszínvonal. Nagyon sok a szegény ember, de egy réteg itt is luxusban él. A szocializmus évei alatt a legnagyobb fizetés a minimálbér (azaz 10 ezer lek) háromszorosa lehetett. Az infláció alacsony, de a munkanélküliség rendkívül magas. Tömegesen dolgoznak külföldön.

És miért találjuk ezt a szoboralapzatot üresen? E helyütt állt Enver elvtárs aranyozott emlékműve, amit 80-dik születésnapjára avattak fel, majd 1991. februárjában ledöntött az elkeseredett nép.

A Nemzeti Bank. Itt nyomják a bankjegyeiket. A nemzeti valuta a LEK, mely jelenleg (utazásunkkor) 2 forintot ér. Talán drágábban lehet vásárolni érte, mint otthon. Csak emléktárgyakat érdemes venni.

Rekkenő a hőség, de a fagylaltost korántsem rohanják meg annyian, mint nálunk. Vajon ez is az életszínvonal jele? Érdekes volt a téren a játszótér. Kisgazdáikra vártak sorjázva a miniautók. Nem tudtuk meg, hogy vajon kell-e fizetni e gyerekluxusért.

Ez pedig a Művészeti Akadémia. Az intézmény zárva volt. Itt mondom el, hogy Albánia lakossága körülbelül 3 és fél millió. Nagy a szaporsaság, mert a lakosság össz-lélekszáma évi 5 %-kal nő, 2/3-a 35 évnél fiatalabb. És milyen az etnikai összetétel? 95 % albán, 3 % görög, a többi cigány, szerb, makedón, örmény.