A diploma melléklete az önéletrajz, aminek megírása az embert arra készteti, hogy átgondolja a szakmai múltját, elszámoljon az évekkel, a munkaidejével... Nem azért adom közre, mert bizonyítanom kellene itt (a párszáz bejegyzés mellett szükség sincs rá), talán nem is igazán szórakoztató, mégis fontosnak tartom, hogy teljességgel átlátható, üvegtisztaságú legyen az, aki ezek mögött az írások mögött a tollát forgatja. Ehhez adódott az alkalom most. Így.
Önéletrajz
Gimnáziumi tanulmányamat Hatvanban végeztem jeles eredménnyel. A leventékkel orosz fogságba kerültem, majd hazatérve 1947-ben beiratkoztam az Agráregyetem Állatorvosi Karára, ahol 1952. február 2-án jó minősítésű diplomát kaptam.
Ezt követően a Zala megyei Surdon kezdtem meg a szolgálatomat körállatorvosként, majd rövid átmenet után Belvárdgyulára, onnan a Pécsi, majd a Kaposvári Mesterséges Termékenyítő Főállomásra kerültem. Utóbbiban vezető szakállatorvos voltam, ahol inszeminátor-képző tanfolyamokat is szerveztem és vezettem.
Innen hívott meg üzemi állatorvosnak a tsz elnöke, ahol 42 év szolgálat után nyugdíjazásomig, mint tsz-állatorvos, majd 1992-2012. febr. 2-ig mint magánállatorvos működtem. Belvárdgyulán.
Szakmai munkásságom
29 publikációm jelent meg a Magyar Állatorvosok Lapjában, melyekben bizonyára érdembeli megfigyelések és kísérletek is voltak, mert 24 országból (többek között az USÁ-n és Kanadán kívül Mexikóból és még Argentínából is) 121 intézet kért azokból lenyomatot.
Négy egyetemi tankönyv több helyen is hivatkozik a közleményeimre. Ugyanakkor 719 ismeretterjesztő cikkem jelent meg a különböző szaklapokban (Baromfitenyésztés, Magyar Mezőgazdaság, Iparszerű Hústermelés, Agro Napló, Kistermelők Lapja) valamint külföldi lapokban is (Der praktische Tierarzt, Tierarztliche Umschau).
Az Állatról emberre terjedő betegségek (zoonózisok) című könyvem mindkét kiadása maradéktalanul elfogyott.
A MÉM vezetőképző, az ISV, a TIT Országos Elnöksége felkérésére előadásokat tartottam a főállattenyésztők, sertéstelep-vezetők, valamint agrármérnökök részére. Ugyancsak három reggel állategészségügyi témájú ismeretterjesztő előadást tartottam a budapesti Gazda TV-ben.
A számos újságírói riport mellegtt a budapesti TV helyszíni riportfilmet készített velem munkámról. Többek között Holló Ferenc főszerkesztő úr, a Magyar Állatorvosok Lapjában, de Bartalis doktor is megtisztelt a Velünk élő történelem című könyvében történő megjelenítésre. Mindez bizonyítja, hogy mindennapos állatorvosi tevékenységem mellett maximálisan igyekeztem kihasználni minden időmet és lehetőségemet a szakmai munkámra.
Hat évtizedes munkásságom elismerését mindenekelőtt Olvasóim sok-sok levele jelenti, akik kérdéseikkel, hálás köszönetükkel, olykor bírálatukkal ösztönözték, kitüntették ismeretterjesztő tevékenységemet, bár 1974-ben megkaptam a Mezőgazdaság Kiváló dolgozója kitüntetést.
A továbbiakban
Továbbra is szerkesztem a Kistermelők Lapjában Az Olvasó kérdez - az állatorvos válaszol rovatot, és miután bejártam valamennyi kontinenst és több mint 15 ezer képet készítettem, blogot nyitottam a világhálón. Itt "A toll és a fecskendő összetartoznak" címszó alatt nemcsak érdekesebb állatorvosi történeteimet, de "képes" úti tapasztalataimat is közreadtam, közreadom. Több ezernyi nézőm bizonyítja, hogy figyelemre érdemes munka lehet.
És itt kell köszönetet mondanom egyetlen feleségemnek, aki agrármérnökként szakmai munkámban segítségemre volt, a gazdaság állattenyésztői ágazatát vezette, és mindig komoly igyekezettel teremtett olyan hátteret (otthont), ahol a kreatív és szorgalmas munka kiteljesedhetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése