India I/1

MIT LÁTTAM INDIÁBAN? 
Bombay India kapuja

Magyar géppel érkeztünk Beirutba (Libanon ekkor még feledhetetlen szépségű fővárosába) november közepén, amikor Budapesten havasesőt vert arcunkba a hideg északi szél, de itt, Afrika északi részén forrón sütött a nap. Az Indiai Légitársaság hatalmas, 346 szemlyes Boing repülőgépe már indulásra készen várt a repülőtéren.

A gép 70 méter hosszú, 20 méter széles, 13700 méter magasságban 933 kilométer óránkénti sebességgel szeli a levegőt - magasan a felhők felett. 20 főnyi személyzet szolgálja ki a gépet és az utasokat, az indiai stewardessek színes szárikba öltözve kínálják a frissítőket és ők szolgálják fel az indiai ebédet is. Ha kitekintünk a gép ablakából, az alattunk helyeződő vastag felhőréteg úgy hat, mintha jéghegyek felett úsznánk a magasban.

Utunk első állomása Bombay, az 5 és fél millió lakosú indiai nagyváros. Otthon dideregtünk, itt pedig még ingujjra vetkőzve is izzadunk, miközben szemünket gyönyörködteti a sok-sok zöld növény és a különböző színű, nagyvirágú, nehézillatú trópusi virágok. Várja a magyar csapat a gépkocsit, amely bevisz a városba.

A koldusok hada előjele volt India karakterisztikumainak! Temérdek állat és rengeteg ember, forróság és magas hegyek, óriási vagyon és lesújtó nyomor, hihetetlenül sok szín és jónéhány szag, tengernyi láz és megannyi szerelem!

Amíg nem volt repülőgép, India kapuja fogadta az idegent. György angol királyt 1912-ben koronázták India császárává, és hogy méltóképpen léphessen partra, ezt a gyönyörű építményt emelték a tiszteletére.

Az angolok jól megerősítették a várost! A hívatlan vendéget fogadó ágyupark egyetlen megmaradt darabja ezekre az időkre emlékeztet.

Tegyünk egy kis sétát a nagyvárosban elindulva a tengerparton a Marine Drive sugárutat szegélyező szállodasortól. Kitekintünk a Bombay-i öbölre, mely szépsége Nápoly és Rio de Janeiro tengeröbleinek széségével vetekszik.

Bár megdöbbent a nem mindennapi utcakép, ám elámulunk a gyönyörű függőkert láttán, ahol a bokrokat állatalakra metszik, és a nagy nyomor láttán meglep a Gandi-park üdezöld gyermekparadicsoma. Bombay nem is szép, nem is csúnya. Ki hinné, hogy egy millió olyan ember él itt, akinek az otthona a kövezet, és bizony nem kis gondot jelent kerülgetni őket az utcán.

Tíz- és százezer az éhes csavargók száma a városban, akik a világváros étel- és munkahulladékán élő munkanélküliek. Ez a szegény atyafi a majomtáncoltatásért kapott baksisokból tartja el a családját.

Íme egy ország, ahol százmilliókat érő családi vagyonok vannak és ahol százezrével pusztulnak az emberek az éhségtől; ez a föld az, ahol vallásos buzgalmukban és őrjöngésükben - amint ezt a későbbiekben látni fogjuk - milliókat érő templomokat építenek, az elhalt családtagjaikat vagy máglyán égetik el vagy pedig dögmadarakkal falatják fel.

Azon a földön járunk, ahol évezredek óta a legmagasabb fokra krisztályosodott a vallásbölcselet, ahol százféle árnyalatban imádják Brahmát, Allahot, Konfuciuszt és Jézust, ahol istenként imádják és bálványozzák a majmot, a kígyót, az elefántot, a krokodilust vagy a buta tehenet.