Albánia II/2

 EGY HÉT ALBÁNIÁBAN

Lezsa és Shkodra

Haladunk tovább, észak felé, ahol egy kivárosba jutunk: ez Lezsa (Lezha). Már messziről egy kúp alakú hegyet pillantunk meg, rajta várfal-maradványokkal. A környéken sok a keresztény, a templom is ezt jelzi.

Az első erődítményt Kr. e. a VI. században építették, amit később rablóvárnak fejlesztettek ki. A rómaiak nem tűrték az ilyen irányú tevékenységet, ezért Kr. e. 168-ban elfoglalták, majd 120 évvel később maga Julius Caesar építtette át egy stratégiailag fontos erőddé. Ezt követően a bizánciak, barbárok, szerbek és velenceiek uralták. A romok bizony nagyon véres történetről tudnának mesélni.

A legfőbb látnivaló itt Szkander bég mauzóleuma. E helyütt alakította meg Szkander bég az Albán Ligát 1444-ben, és itt érte a halál 1468-ban. Végül itt is temették el.

28 márványoszlop tartja a síremléket. A márvány sírhely mögött áll a szobor, a háttérben a kétfejű sast látjuk.

A törökök csak 30 évvel később kerítették hatalmukba a várost, de rögtön porig is égették azt, és legfőbb ellenségük sírját is meggyalázták. Eredetileg idetemették el a nemzeti hőst, de a törkök feldúlták a sírt, a csontokat széthordták, majd a templomot is mecsetté alakították át.

A következő állomásunk Shkodra, ahol felmegyünk Rozafa várába. Két kapun kell átmenni, mert ha az egyiken betört az ellenség, és már örömmámorban úszik, jön a második kapu, és a két kapu közé szorult tömegre lecsap a várőrség.

Az első kertben találjuk a Szent István székesegyház romjait. 1319-ben épült, majd mecsetté alakították át. Ma már csak a düledéke látható.

Mellette áll a bürg, ami börtönt jelent. Az épületek között pedig több kútnyílás van, melyek ciszternákhoz vezetnek. Ez biztosította a vízellátást. A várbeliek rablásból és kalózkodásból éltek, amit a rómaiak megelégeltek, és Kr. e. 168-ban elfoglalták a várost. Ezután a velenceiek kezére került, és 1396-ban ők építették fel végleges formában Rozafa várát.

Igaz, hogy a törökök többször is próbálkoztak az elfoglalásával, de ez csak 1479-ben sikerült nekik.

A várból nagyszerű kilátás nyílt a környékre, a Drinire, valamint a két folyó találkozásában a sok kis szigetre, és a Buna folyót elrekesztő halcsapdákra. Szépen művelt földek, és egy elhagyott, már nem működő ortodox templom. A parasztok visszakapták már a földet, a templomot még 1968-ban bezárták.

Menjünk be a vármúzeumba! Ez két szinten két szobából áll. Zord páncélos harcos feszített a bejáratnál. Korának, bátorságának és nehéz páncélzatának tisztelegve jöttem el mellette. Villanó nélkül fényképeztem, sötétek a képek, mégis megtartottam őket, mert történetünknek, utamnak ezek is részei. A nagyteremben fegyvereket, korabeli harci vérteket és különböző nagyságú ágyúgolyókat nézhettünk. Korabeli csatajelenetet ábrázoló képen látszik, hogy délceg páncélos vitézünk fegyverzetével, a dárdával és pajzsával milyen kemény tusákban vehetett részt.

A nagyszerű építésű, a török időkből származó híd íveli át a folyót. A soklukú átjáró létrehozása mestermunka volt. A folyó a hasonnevű tóba ömlik, melynek túlpartja már Montenzoro.

Az elhanyagolt környezet errefelé is bizonyítja, hogy a környezetvédelem még sok kívánnivalót hagy maga után. Többet, mint nálunk...