Albánia IV/2

EGY HÉT ALBÁNIÁBAN

Berat

Albánia másik múzeumvárosába, az ezerablakos városba, Beratba érkezünk.

Felmegyünk a várba, mely átjáróháza volt különféle hódítóknak. A bolgárok és bizánciak többször is váltották egymást a hatalomban. Később visszakerült Bizánchoz, de a nápolyi Anjouk is jártak itt.

1417-ben foglalták el a törökök Beratot, 1455-ben maga Szkander bég is ostrom alá vette, de nem bírt a negyvenszeres túlerőben levő török haddal. Ali pasa 1809-ben meghódította és megerősítette a várost. 1918-tól 1921-ig az olaszok birtokolták. A második világháborúban a partizánok felszabadították, majd 1944-ben fontos katonai központ lett.

A városban 14 templom és 1 mecset állt, de 1967 után néhányat a szent épületek közül leromboltak, többet pedig raktárnak használtak.

Ez az egyetlen középkori vár, ahol még ma is laknak emberek. Érdekes, hogy alig láttam rendőrt, de katonát egyet sem az utazásom során, pedig a kis országnak 35 ezer katonája van, a haditengerészet létszáma 2 ezer, a légierőé pedig 11 ezer fő. Girbegurba, régi, keskeny utcácskák, macskaköves utak... Mindenütt ez a jellemző. És a 750 ezer kiserőd, amivel teleszórták az országot. Sajnos nem volt lehetőségem fényképezni, de makettben kapható volt, amit jellegzetességként ezerszám árultak.

A nagymecset és annak medreszéje, a vallási iskola 1782-ben épült. Itt volt a dervisek szállása is.

A dervisek szállásainak emeleti folyosója alatt egy kőgyűjtemény található. Meglátogattuk még egy helyi zsidó, Shabbatai Zevi szép házát, aki állítólag messiásnak kiáltotta ki magát, és évekig pénzt gyűjtött hittársaitól az Ígéret Földjére való visszatelepítéshez. A török hatóságok végül meggyőzték, s átterítették az iszlám hitre.

Már ilyen korszerű, nagyáruház is létesült. Őrök engedtek át egyik osztályról a másikra, és szigorúan letiltották a fényképezést. Európai kultúra - albán módra. (Több ehhez hasonló supermarketet nem is láttunk.)

A Reiffeisen bankfiókban a nagyáruházban visszaváltjuk a maradék eurónkat, és röviden értékeljük az utat. A vezetés segítőkész, hozzáértő volt, de az ország szegény, elszigetelt, kicsiny kevés látnivalóval...

Minden emléket, történelmi nevezetességet igyekeztek megmutatni, de az életről semmit nem hallottunk! Piacon nem álltunk meg, bunkert nem tudtam fényképezni, a fizetésekről, orvosi ellátásról stb. semmit sem meséltek. Ez bizony nagyon hiányzott. Pedig egyébként bunker bunker hátán volt mindenütt!