2012. június 17., vasárnap

Albánia I/3

EGY HÉT ALBÁNIÁBAN
Enver Hodzsa rezidenciája és Petrela vára





Enver Hodzsa diktátor rezidenciáját látjuk. De ki is volt ő? 1908-ban született és 1985-ben halt meg. A II. világháború után 40 évig tartó uralma alatt félfeudális extörök gyarmatból félig iparosodott országgá tette Albániát, mely Európa legelzártabb országa volt. Muszlim posztókereskedő fiaként francia líceumban, majd a francia montpellieri egyetemen tanult, később tanított. Az 1939-es olasz megszállás után nem lépett be a fasiszta pártba, elbocsátották, trafikot nyitott és megalapította a kommunista pártot. A nagybirtokokat kisajátította, rajta téeszeket hozott létre, a mezőgazdaságot teljesen önellátóvá tette. Sok pénzt áldozott az eddig nem létező iparra. Bevezette a villanyt, megszüntette az írástudatlanságot és felszámolta a járványos betegségeket.





Kitűnő kilátás nyílt a környékre. Folytatva az előbb megkezdtett gondolatot: mindezt kegyetlen sztálini módszerekkel valósította meg. Elkobzott minden magántulajdont, bezáratta a templomokat. Aki nem értett egyet, kivégeztette, börtönbe csukatta, vagy száműzte az országból. Előbb-utóbb csaknem valamennyi országgal szembefordult. Amióta az amerikai elnök idelátogatott, nagyon nagy az USA respektje. Már felépült a legmodernebb, Sheraton szálloda is.





Talán 18-20 kilométert tehettünk meg a szokatlanul kiváló minőségű, hatalmas hegyek között erősen kanyargós, kígyózó szerpentin úton Petrela várának a meglátogatására. Az autó kevés, elenyésző a gépkocsi-forgalom. A buja környezettel borított hegy tetején elő is tűnt a vár, mely egy kis erődítményre épült, és a VI. században erősítették meg. Szkander bég harcaiban is fontos szerepet játszott. Amikor a törökök elfoglalták, laktanya lett belőle.





Beértünk a parkolóba, s innen már gyalog a macskakővel kikövezett lépcsőn megyünk fel a várba. Mit tagadjam, bizony elfáradtam. A táj azonban valóban csodálatos! A völgyben gondosan megművelt területek, mellette a folyó, a háttérben hatalmas, kéklő hegyek. A domboldalon a házak mellett olajfa-ligetek, melyek a megélhetést biztosítják. Bőséges, igazi albán vacsorát kaptunk! Főétel a kecske- és bárányhús és a juhtúró, általunk nem ismert mártás meg dinnye - quantum satis.





Jó vacsora, kellemes hangulat, kitűnő levegő, csodálatos táj... az első este Albániában. Már sötétben értünk haza. Az erkélyről még végigpásztáztuk az éjszakai Tiranát, melyből kimagasodott a mecset égbenyúló minaretje. Ekkor még nem is sejtettük, hogy reggel milyen rosszkedvűen és fáradtan hagyjuk el a szállodát, mert egész éjjel akkora dörömbölés, huppogás és zörgés volt a szobánk felett, hogy csak hajnalban tudtunk elaludni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése