KÉPESLAPOK AUSZTRIÁBÓL
Salzburgban vagyunk
Salzburgban vagyunk
Salzburgban vagyunk, amit lakói nem teljesen ok nélkül tartanak a világ egyik legszebb városának. A 120 ezer lakosú város festői környezetben a Salzach folyó két partján terül el. Különösen élveztük a régi, patinás, szűk salzburgi utcákat, melyek labirintusszerű útvesztőiben bizony könnyű volt eltévedni. Elragadó fekvésű város a zöld hegyek karéjában és a mögöttük fehérlő havasok előterében.
A ragyogó barokk város épületei között sétálva eljuthatunk olyan híres ember szülőházához, mint Mozart. A hely derűs barokkját közvetlenül Olaszországból hozták a kiváló művészi ízlésű főpapok. A vár Salzburg jelképe, a mai alakját 1500-ban kapta. A II. világháború befejezéséig kaszárnya volt. Külhoni ellenség sohasem támadta, s derekas ostromot csak a parasztháborúk idején, 1525-ben kellett elszenvednie. A vár büszkén dacolt a századokkal, mert ma is teljes épségében őrzi hetykén a szép várost.
E város helyén már 2400 esztendővel ezelőtt is volt emberi település! Kelták laktak itt, akik mindenütt letelepedtek a sóban gazdag vidékeken. Claudius császár idejében római város lett és csakhamar felvirágzott. 700-ban alapították a bancés apátságot, és ez időtől számítjuk Salzburg meglapítását.
Miközben elhaladunk az egyetemi templom mellett, elmondom, hogy az egyetemet még 1623-ban alapították, és szinte hihetetlen, hogy pontosan 100 év múlva 20 ezer protestánst űztek ki kegyetlenül e művelt egyetemi városból. Salzburg, mint művelődési központ, messze vidékre árasztotta a középkori műveltséget: apátságokat, könyvtárakat alapít, templomokat, városokat építtet.
Álljunk meg egy pillanatra a Dóm téren! Itt tartják a salzburgi ünnepi játékokat, melyeket az I. világháború legvéresebb esztendejében, 1917-ben indítottak. A lótaxi-állomáson vagyunk, mely kedvenc közlekedési eszköze a hagyománytisztelő, sétálni vágyó helybelieknek meg a duzzadt tárcájú turistáknak.
Az Újépület tornyában látjuk a 35 harangocskát, melyek 1702-től naponta három ízben játsszák Haydn, Mozart és Weber darabjait: bűbájos melódiákat, melyre nagytömegű hallgatóság gyűlik össze. Az Újpület is csak viszonylag új, mert már vagy négy évszázada építették. Itt vannak a tartományi hivatalok valamint a főposta.
Salzburgnak 24 katolikus temploma van, melyek között a legjelentősebb a Szent Rupert székesegyház, a kéttornyú dóm. 1628-ban 14 év alatt épült fel. A 10 ezer embert befogadó belső térben olasz mesterek híres freskóiban és oltárképeiben gyönyörködhettünk. Itt van a világ legszebben csengő 120 regiszteres, pompás hangzású orgonája.
Néhány percre a dómtól az apátsági templom mellett 1500 éves temetőbe jutunk, melyet 3 oldalról magas árkádok vesznek körül. A sziklafalba vésett III. századbeli katakombákat látjuk, ahol az őskeresztények istentiszteleteiket tartották.
Már 1660-tól sugároz friss vizet a rekkenő hőségben a Residenzplatzon álló 15 méter magas figurális díszkút. Esténként kivilágítják, és kellemes nyári napnyugtakor szerenádzene hangzik fel a téren, és gyorsan megtelnek a környező padok a hallgatósággal.
A városháza előtt a Mozart Platzon óriási szobrot emeltek 1842-ben a világhírű zeneszerzőnek. Nem messze ide lakott Paracelsus, a híres doktor, az orvosi kémia megalapítója. A szemben levő Cafe Glockenspielben a harangjátékokhoz címzett vendéglő felhangzó zenéje szól.
Osztrák sógoréknál még ma is divat a cím és rangkórság! Ha idősebb, szakállas emberrel találkozol, nem sértődik meg, ha Herr Professornak szólítod, a kopasz embernek a Herr Direktor megszólítás dukál, ha szemüveges is meg szakállas is, már a Herr Generáldirektor is kijárhat neki, de a pincér a kávéházban mindenkit legalább herr Doktornak titulál.
A bortermelés Ausztriában régibb, mint maga Ausztria, mivel a római légiók mindig szomjaztak, ezért Probus császár elrendelte a szőlőművelést, amit a Salzburgi szerzetesek a borkészítés tudományával együtt a tökélyre emeltek.
Már a középkorban híres volt az osztrák sörgyártás is. Ez idő tájt hercegi monopólium volt. A kocsmanyitás és -zárás idejét is a herceg állapította meg az 1400-as években. Például Bécsben, ha megszólalt a Steffel vén harangja, nem volt szabad több sört kiszolgálni.
Egyébként Ausztriának kevés a mezőgazdaságilag kihasználható területe. Körülbelül 40 százalék erdő, 30 rét és legelő, 1 gyümölcsös és szőlő és mindössze 20 a szántóföld. Minden talpalatnyi területet kihasználnak, gondosan megművelnek. Nem úgy mint mi... Igaz, mi gazdag ország vagyunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése