Izland II/6

IZLAND, A JEGES FÖLD

A pokol kapuja

És vajon manapság megnyugodott-e a Föld gyomra? Izland leghíresebb tűzhányója, a Hekla ma is működik. A helybeliek csak a pokol kapujának nevezik. Az itteni, 30 tűzhányóból ez a leghíresebb, mely csak a történelmi idők során 29 esetben tört ki. De nem is kell annyira visszamenni az időben, mert szinte napjainkban, 1973. január 23-án tört ki a Helgafell vulkán, és a Vesmannaejar várost borította el az izzó láva és hamu. De ezúttal a városka 5 ezer lakóját sikerült időben kitelepíteni. Jellemző az izlandiakra, hogy amikor a vulkán elcsendesedett és a láva kihűlt, majdnem mindenki visszatért az otthonába.

Kiásták a házaikat a fekete hamu alól vagy újakat építettek azoknak a helyén. Azt persze senki nem tudja megmondani, hogy lesz-e és ha igen, mikor lesz egy újabb katasztrófa. Így keletkeztek az általunk bejárt, hatalmas lávamezők...

Szemlélve a kietlen és végeláthatatlan lávamezőket, gleccsereket, gleccserfolyókat, tavakat és gejzíreket, a hatalmas legelőket (ahol egyetlen fát sem lehet látni), az óriási zúzmós sziklahegyeket - alig hisszük el, hogy a szigetet valamikor hatalmas erdők borították. A vulkánok, a tűzvész, a gondatlan fakitermelés és nem utolsósorban a birkák bizony kipusztították a fákat. A talaj megkötésére fatelepítési programot dolgoztak ki. Jelenleg az ország egyetlen százalékát fedi erdő.

Az évszakokról már esett szó, de milyen a szigeten az időjárás? Nagyon is szélsőséges, amire magunk sem számítottunk. Egyik percben még fényképezem a csodálatos tájat, majd szempillantás alatt lezúdul a sűrű köd, mely olyannyira dús, hogy egymást alig látjuk! Felismerik? Ismét a nagy törésvonalon vagyunk.

Köd előttem, köd utánam... Pár perc múlva már az egyik gejzír kilövellt majd visszahulló, hatalmas vízsugara permetez bennünket. Egyik pillanatról a másikra megered az eső. A permetező, laza csapadékot hamar megszokjuk, de amikor ömleni kezd az ég áldása, már nem jelent turistaélményt. S ha egyszeriben eláll, szikrázó napsütés váltja fel a vizes látványt és fényképezést romboló sötétséget.

Gyakran fúj a szél! Időnként tombol. Állandó szélirány nincs. Az áramló levegőtömeg jó és rossz: rossz, amikor élessé válik és gyorsan viharossá fokozódik. És mikor jó? Amikor elsöpri a felhőket és megtisztítja az égboltot. A csupasz lávamezőn a légmozgás ereje csak rajtunk észlelhető, rajtunk tombol, hisz nincs egy falevél, amit rezetgtethetne, nincs egy faág, amit hajlíthatna a végtelen lávamezőn...

Amilyen gyorsan keletkezett a szélvihar, olyan gyorsan meg is szűnik. Izlandon ehhez hozzá kell szokni. Amint mondják, csak perceket kell várni, és ismét megjön a változás...