Belgium I/1

EGY HÉT BELGIUMBAN 1986. NYARÁN

Két nevezetesség: a kikötő és a gyémánt

Több mint 3000 kilométeres utazás után megérkeztünk Belgiumba, s ott egy nagyon szép városba, Antwerpenbe. A város a Schelde folyó deltájában létesült, a folyónak köszönheti a gazdagságát, hisz a ma 260 ezer lakosú település már 726-ban kemény adóval sarcolta az erre járó hajósokat.

A régi belga mondás is úgy tartja, hogy a város Istennek köszönheti a folyót, de minden mást meg e folyónak. Antwerpen Belgiumnak a legnagyobb, a világnak pedig a harmadik legnevesebb kikötője.

Két világraszóló nevezetessége van a városnak: a kikötő és a gyémánt. Igaz, hogy a nyers gyémánt Londonba kerül csiszolásra, de feldolgozásra már idehozzák, Antwerpenbe. Száz ember nap mint nap állandóan úton van London és Antwerpen között, és hozza-viszi a drágakövet.

A főpályaudvar környékén, a Kaiserley sugárúton van a világ legnagyobb gyémánt-feketepiaca. Ha beülünk a sok-sok kávéház egyikébe és feltűnés nélkül figyeljük a vendégeket, láthatjuk, hogyan is vándorol a gyémánt pillanatok alatt egyik kézből a másikba. Ez a Bonaparte talán több gyémántot forgat, mint a névadója tette, pedig az is ugyancsak rátette a kezét gyorsan az ilyesmire.

Iszonyú sok autó fut a városban, de ha sikkesen akarsz érkezni és pénzed meg időd is van egy kis városnézésre - a nosztalgiahullám jegyében - a legelegánsabb, ha konflisba ülsz.

Igaz, hogy a kirakatok tömve vannak áruval, itt a magyar turistának aligha van dobása... Pedig egy frank egyenlő egy forinttal! De hogy ezek miből vásárolják degeszre magukat? Pedig az üzleti forgalom láthatóan és érzékelhetően jó. Földbegyökerezett a lábam azután, amikor megtudtam egy ismerősömtől, hogy egy tanár havi fizetése 58 ezer frank (1986!). Ez mindent megmagyarázott. Eljutottunk az Operához ugyan, de a jegyek árát látva meg sem kíséreltük a bejutást.

És itt is szól az utcán a verkli! A járókelők megállnak egy-két percre és szívesen hallgatják a Tolvaj szarka nyitányt vagy a Torreádor indulót - e nevetségesen kedves hangszer muzsikáját.

A város terein nagyon sok szép szobor áll. Kapott emlékművet Rubens, Van Dyck, Lipót király és még sorolhatám a sort, de nemcsak ez az érdekes, hanem az, hogy e szobrokat a kerületek lakóinak adományaiból vásárolták, a lakók fizetik a megvilágításukat, karbantartásukat, tisztogatják. Még a tolvaj szarka is kapott szobrot.

A városban barangolva olyan házat is találunk, amit 600 esztendővel ezelőtt építettek, és még ma is csinos kis épület.