Izland III/2

 IZLAND, A JEGES FÖLD

Városokon át

Íme, a tőzegház-építés legszebb példája. A tőzeg jelentős építőanyag volt Izlandon, ebből rendelkezésre állt elegendő és helyettesítette a rendkívül ritka fát. A ma már múzeumnak használt épületegyüttes története a XVIII. századra nyúlik vissza. Az épület 16 fából készült tőzegburkolatú helyiségből áll, központi része a nagyszoba, ahol a 3 generációs család a legtöbb idejét töltötte.

A skalholti dómot látjuk. A város 1056-1796-ig püspöki székhely, és az ország egyik oktatási központja volt. Ebből a virágkorból nem maradt más, mint egy kis alagútszakasz, mely összekötötte az iskolát a templommal.

E templom mellett fejezték le az utolsó katolikus püspököt, Jon Arasont, aki szembefordult a reformációval. Jonnak fiai is voltak, tehát nem lett volna ellenére a papi házasodást megengedő lutheranizmus, csakhogy a reformáció a dán király fennhatóságát is jelentette. Ez már ellenére volt.

Egy rendezett kisvárosba, Akranesbe érkezünk. Csodálatos kilátás nyílt a tengerre...

Érdekesek a különböző, élénkszínűre festett dekoratív, bádogborította házak, üzletsorok. A városokban nagyon kevés a kutya. A fővárosban csak az tarthat ebet, akinek a szomszédai ehhez hozzájárulnak. A közterületeken pedig a kutya "hagyatékát" bizony azonnal el kell takarítani. A szabály megszegőire könyörtelenül súlyos büntetés vár. Izlandon rend és tisztaság honol.

A gimnázium is vasbetonból épült, de az időjárás és klíma miatt évente javítani kell. Egyébként a szegényebb emberek lakásai is egyszerűek: nappali, pici hálószoba, konyha, fürdőszoba - gőzfűtéssel. Eléggé sok fából épült bádoggal bélelve.

A halászvárosnak 5200 lakosa van, 1941 óta városi rangot visel. Nemcsak halászváros, de egyben ipari központ is. Itt épült fel az ország első betonépülete. Bementünk a városi múzeumba, hogy megismerjük Izland múltját és jelenét.

Kérdésünkre elmondták, hogy van egyetem is a fővárosban, ahol 9 karon 5500 hallgatót oktatnak. 1911-ben alapították, de sok diák tanul állami ösztöndíjjal külföldön. Az egyetemi negyed büszkesége a könyvtár, ahol 900 ezer kötet őrzi az izlandi nyelven nyomtatott könyvek legteljesebb gyűjteményét. Az általános iskola 10 osztályos, az oktatás és tankönyv ingyenes. A szupermarketben kitűnő választékból vásárolhattunk, ámde számunkra csillagászati áron. Nagyon kedveltük a tejet és a speciális tejtermékeket: a sajtokat, az itteni kefírt, a skyrt. Viszonylag olcsón lehetett kapni a hőforrások által üzemeltetett melegházakban termesztett narancsot, banánt és ananászt. Az áfonya az egyetlen gyümölcs, ami szabadon is megterem Izlandon.

Szinte minden este a vacsorám az izlandi nemzeti étel, a mazsolás kalács és a skyr volt. Utóbbi úgy készül, hogy aludttejet és friss meleg tejet oltóval összekevernek, majd állni hagynak, és amikor leöntik a savót, pépes túró keletkezik! Csodajó! Kár, hogy itthon nincs.

Ma már sört is lehet kapni, de az árusítása évszázadokig szigorúan tilos volt. Igaz, bizonyos keretek között: kizárólag szakboltokban és a napnak bizonyos óráiban tudsz alkoholos italt vásárolni. Az élelmiszer-üzletekben alkoholmentes sört kínálnak. Láttam egri bikavért is a polcon, de már az árától megrészegedtem...

A tanyákon mindenütt van autó, de a városban is nagyon sok családnak rendelkezik kocsival. Megnéztük, hogy mennyi a benzin ára: 80 kr, azaz 240 Ft (1997!). Éppenséggel nem olcsó a személygépjármű-tartás errefelé, mert a súlyadó 10-20 ezer kr, a biztosítás pedig 70-80 ezer kr évente. Ha 1 kr 3 Ft, tessék beszorozni...

Búcsút kell mondanunk e hihetetlenül csodás Jégországnak, a füstölgő gejzíreknek, a csobogó, kristálytiszta patakoknak, az égbetörő szikláknak, a végtelen hómezőknek és gleccsereknek, a föld mélyében fenyegetően mormogó és minden pillanatban kitörésre kész, tüzesen izzó lávatömegnek és a szigetet körülölelő hatalmas, szemet nyugtató, hullámzó tenger egyhangú zúgásának: Isten veled Izland!