Mongólia I/1

UTAZÁS MONGÓLIÁBA
Ulan Batorba érkezünk

Rutinos utazóként foglaltuk el a helyünket a repülőgépen a feleségemmel.

Amikor jelezte a megafon, hogy Ulan Bator, Mongólia fővárosa felett vagyunk, letekintettünk az ablakból. Máris meglepő kép fogadott: egy nagyváros, mely egyik felét kis házak és modern épületkolosszusok, a másik részét pedig szépen sorjázó sok-sok jurta alkotja. Akkor még nem tudtuk, hogy két napot mi is egy ilyen (a maga nemében összekomfortos) mongol sátorban fogunk eltölteni az időjárás viszontagságai miatt ugyancsak odatelepült, békés patkánycsalád környezetében.

Mongólia legelegánsabb szállodájában (megjegyzem, hogy Ulan Batorban mindössze kettő van) kaptunk egy luxuslakosztályt, 3+1 szobásat kettőnknek. (A jurtában már négyen voltunk elszállásolva.) Pazar volt hűtőszekrénnyel és televízióval, mely a szovjet adásokat vette át a műsoridő túlnyomó részében. Már a hallban nehéz birkafaggyú szag fogadott, mely beitta magát az összes szobába, az ágyneműbe, de még az egérlukakba is bizonyára behatolt. Néhány nap múlva már kénytelenek voltunk megszokni, mert a ruháinkba is ez impregnálódott. A hatalmas étterem a földszinten volt, ahol rajtunk kívül valamilyen népes vidéki mongol delegáció tartózkodott - legalábbis harsogó évődésük, viselkedésük mindenképpen erre utalt - csak éppenhogy nem birkóztak kedvenc szórakozásukat, otthoni szokásaikat követve. Több kekiruhába öltözött német vadász is érkezett. Őket egyenként kísérte egy-egy mongol atyafi, és majdnem orra bukott a pincér a sietségtől az udvarias kiszolgálásban. A szállodánk ablakából gyönyörű kilátás nyílt a környékre: körös-körül hatalmas hegyek, a szálló pedig egy fenyves közepén állt. Az étkezdében egy ismeretlen levest kaptunk, majd tésztában főtt húsgombócokat, hozzá kumiszt, ezt követte aludttej megcukrozva, végül pedig egy jó forró tea megsózva, amelyve kevés juhfaggyút tettek. Minden országban becsülettel végig szoktam enni és inni a menüt, de (urambocsá') ehhez a teához nem tudtam hozzányúlni.

Tegyünk egy rövid városnézést Ulan Batorban! A szállodából kilépve hatalmas hegyek karéja tűnik elő. Magasan vagyunk a tenger szintje felett, mert Mongólia átlagadata tengerszintfeletti magasság tekintetében 1580 méter. Több útitársunk csak nehezen viseli ezt. Az ország területére Magyarország tizenötször ráférne, bár lakosainak száma mindössze 1300000. A felhők felett lélegző ország bőségesen részesül a napfényből, a zord hőmérsékleti viszonyokért kárpótol a 220-250 napsütéses nap.

Mindenekelőtt megnézzük a kormányépületet. A mongol főváros helyén már 1639-ben volt település, itt székelt a sárga egyház mongóliai feje, aki a dalai és Pancsen láma után a harmadik hatalmasság volt a buddhista világban. A várost előbb Urgának hívtak. Az ország két hatalmas birodalom között őrlődött: az orosz és a kínai, ugyanakkor Japán is kacsingatott errefelé. A mongol autonómiát csak 1911-ben kiáltották ki, a mongol forradalmi hadsereg 1921-ben foglalta el. A Nagy Nép Hurál 1924-ben nyilvánította a Mongol Köztársaság fővárosává, és Ulan Batornak, a Vörös Hős Városának nevezte el.

Szuhe Bator emlékműve. Ez ideig Mongólia nagyon sok szenvedésen ment keresztül! 1919-ben Bogdo Gegen a sárga egyház és a Mongol Állam feje évi 72 ezer len kegydíjért ismét eladta az országot a kínaiaknak, mely fejében azok kötelesek voltak védelmet is nyújtani az arisztokráciának, hisz a szomszédos Oroszországban már forradalom volt. Amikor azonban a megszálló kínai tábornok betiltott minden egyházi ceremóniát, a főpap az USÁ-hoz és Japánhoz fordult segítségért, akik egy balti bárót bíztak meg a felszabadító hadsereg vezetésével. E hadseregbe gyülekeztek az Oroszországból érkező, szétvert fehérgárdisták is. Ungern ügyes vezér volt, még a buddhista hitre is áttért, de kegyetlensége nem ismert határt. Ebben Dzsingisz Kán utódjának vallotta magát. A kínaiakat ugyan sikerült kiűznie, de újabb terroruralmat valósított meg. Szuhe Bator, az egykori nyomdász volt annak a forradalmi hadseregnek a parancsonak, mely Unger bárótól, a szovjet Vörös Hadsereg segítségével visszafoglalta a fővárost. 

Még nem láttam olyan lovasszobrot, ahol a ló nem a két hátulsó, hanem éppen a két elülső lábára támaszkodik! Egyébként a ló az egyik legmegbecsültebb állat az országban s a legfőbb közlekedési eszköz is. Lovon hajtják az állatokat legelni, lóháton mennek bevásárolni vagy látogatóba, de még a gyerekek is ilyen módon járnak iskolába. A ló gyűri le az óriási távolságokat. Itt mindenki nagyszerűen tud lovagolni, a kisgyerekek éppúgy, mint az asszonyok!

Hogy milyen az öltözékük? A fővárosban már sokan hordanak európai viseletet, de kint a pusztán, a jurtatelepüléseken kizárólag mongol ruházatot láttunk, mely nyáron színes vászonból vagy selyemből készült, télen szőrmével bélelt erősebb szövetből. A kaftánszerű, hosszú, bokáig érő viselet jobb vállon csukódik apró paszománygombokkal. A derekat többszörösen felcsavart, színes, széles selyemöv szorítja össze. Erre azért van szükség, mert a ruha öv feletti része zsebül is szolgál, s így nem esik ki, amit beleraknak, no meg a lovaglásnál is jól tartja a derekat.

Jólesik a pihenő a rekkenő hőségben. Azért ne gondolja senki, hogy a mongoloknál nincsen divat! Sokféle színű öltözékkel találkozunk, de akármilyen színösszeállítást nem lehet felvenni! A ruha szabása asszonyoknál és férfiaknál egyforma.

Amikor felmentünk az Emlékműhöz, az óriási falfestmény nézegetésekor önkéntelenül is a Feszty-féle hatalmas körkép jutott eszembe a magyarokéhoz hasonló figuráival. Meg a régmúlt Mongol Birodalom, mely rettegésben tartotta a világot. 1206-ban választották Dzsingisz kánt minden mogulok nagykánjává, aki mindenekelőtt újjászervezte a hadsereget, katonáit tizedekbe, századokba, ezredekbe és tízezredekbe osztotta. A leigázott népeket mind besorozta csapatai közé, de a vezetést rokonainak biztosította. Külön testőrséget szervezett és törvényt adott a nomádoknak. És e birodalom, mely 1240-ben Muhi puszta mellett a magyar seregekre is megsemmisítő csapást mért, mely hordái Japántól Egyiptomig és Kínától Magyarországig leigázták az ottlakó népeket, hamarosan maga is idegen megszálló igájába került.