UTAZÁS EGYIPTOMBA 1988-BAN
Kairó az arab világ legnépesebb, legjelentősebb városa
Máris az ország fővárosában, a 8 millió lakosú Kairó centrumában, a Tahrir, magyarul Felszabadulás téren vagyunk. Ez a település az arab világ legnépesebb, legjelentősebb városa. Kétarcú metropolisz!
Hogy miért kétarcú? Azért, mert a belváros vetekedik az európai nagyvárosokkal, előkelő bérpaloták, luxusszállodák, fényes üzletek sorjázzák egymást. A sok értékes történelmi emlékkel telezsúfolt külváros azonban megannyi kacskaringós utcájával, rendetlenségével és szemetével már más arculatot mutat. Idézhetjük a régi költőt, aki így énekelte meg mindezt: Aki nem látta Kairót, nem látta a világot! Nílusa csodálatos, asszonyai mint a paradicsom leányai!
Házai paloták, levegője lágy és édes illatú, mint az aloé és felfrissíti a szívet... Persze azt sem lehet elhallgatni, hogy néhány évszázaddal ezelőtt az oszmán korszak időszakában a város igen elhanyagolt képet mutatott. Ki hinné el ma már, hogy a szemetet például az idő tájt akár évekig nem hordták el, és emiatt az utcák szintje állandóan emelkedett. Mindez oly mértéket öltött, hogy időnként egy-egy erélyesebb pasa kénytelen volt elrendelni az utak mélyítését. Persze a szemét eltakarításának ez nem a legjobb technikája.
Pusztán azért volt rengeteg zsákutcája a városnak, mert sokaknak úgy tetszett, hogy az utca közepére építették a házukat. A középkori Kairó fejlődését nagyon elősegítette Szaladin, aki elrendelte, hogy minden hajó, amely lefelé halad, a Nílus vizén köteles megállni Kairó mellett és követ kitenni a partra az építkezésekhez. Nagy lendületet adott a város fejlődésének Mohammed ali pasa is, aki 1805-ben jött a városba, francia és olasz építészeket hozatott az udvarába, akik tevékenysége kapcsán gombamódra szaporodtak a nagyszerű barokk házak és paloták.
A városban közlekedő autóbuszokon, trolibuszokon és villamosokon két osztály van, és ha más rangú emberekkel is, de mindkettő zsúfolt!
A buszokon fürtökben lógnak az emberek, sokszor nagy derültségünkre az ablakon át történik a ki- és beszállás.
Kedvelt szórakozás a mozi, ahol előadás közben napraforgómagot, üdítőitalokat és fagylaltot is kínálnak, s az árusok csörömpölése, pénzcsörgés kíséri végig az előadást. A szabadtéri moziban egy jeggyel 2-3 filmet is meg lehet nézni. A kairói utca képe a különböző
napszakokban más és más arculatot mutat. Az ókori egyiptomiak szerint a
déli 12 óra a szellemek órája, és valóban ilyenkor az üzletek bezárnak,
az árusok siserehada pihenőre tér, és a hivatali élet is szünetel.
Hozzátartozik, hogy a hőmérő higanyszála is magasra kúszik ilyenkor.
Ahogyan a város központjából kijutunk, változik a kép! Meglepődünk, hogy amíg mi majdhogy meg nem sülünk, idős, állig felöltözött emberek dideregve üldögélnek a járda mentén, miközben imát mormolnak, datolyát rágcsálnak, füstölnek vagy éppen tetvészkednek. Lefátyolozott asszonyok jönnek-mennek az utcán vagy éppenséggel guggolnak a járdaszélen kenyeret, tojást, gyümölcsöt árusítva. Zsivaj, lárma, zaj, káosz mindenütt. A szokatlan zsibongás, látvány szórakoztató. A járókelők között ládákkal és hordókkal megrakott tevék imbolyognak, amott apró csacsin lobogó fehér köntöst viselő arab lovagol, miközben az utána futó mezítlábas fiú botjával böködi, ösztökéli a szamarat. Teljes lelki nyugalommal hajt át a síneken egy fallah egy csapat kecskét és tehenet. Pedig éktelen csengetéssel és csörömpöléssel már itt a villamos. Ugyan mit csinál a közlekedési rendőr? Odaugrik és gumibotjával az állatok közé vág! Erre azok szerteszét futnak, egyik-másik éppen az utcai árusok motyói közé. Óriási zűrzavar keletkezik, de ebbe már nem avatkozik bele a rend őre.
Mindössze az utcaseprőnek támad dolga, aki seprű helyett pálmafa-ággal takarítja el a szemetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése