Thaiföld 1.

THAIFÖLD A MESEORSZÁG

Wat Po

 

Megérkezünk Thaiföld, régi nevén Sziám fővárosába, Bangkokba és máris előtűnnek a fővárost uraló csodálatos királyi templomok, melyek szépségükben és nagyszerűségükben szinte mindent fölülmúlnak a városban. Nevük: Wat Po.

Igen régi templom ez, melyben nemcsak a szerzetesek kaptak helyet, de az előtérben levő gyönyörű díszítésű stupákban helyezték örök nyugalomra a királyok hamvait. 

Valamikor a királyi gyógyszertár szintén e helyütt nyert elhelyezést, melynek utódja az orvosi rendelő, s ez most is működik. Jellemző, hogy abban a mai napig akupunktúrával és kizárólag növényi eredetű gyógyszerekkel, úgynevezett drogokkal kezelnek.

Mi ez a fellobogózott, hosszú épület? Egy kínai temetés szertartására készültek. A díszes koporsó előtt enni- és innivaló, meggyújtott gyertyák, a koporsó mellett pedig a halott hűséges macskája ült. Egyébként Thaiföldön az elhunytat fehér ruhába öltöztetik és a szertartás általában a háznál történik. A rokonok, jóbarátok ajándékokat hoznak, amit gondosan feljegyeznek, mert illik majd viszaadni, viszonozni. A tetemet a harmadik napon elégetik, és gyászuk jeléül a férfiak fekete övet, a nők fehér szoknyát és fekete blúzt öltenek magukra.

Amit itt átunk, annak nincsen párja az egész világon: a színarany Buddha és alatta a szentély.

A hatalmas fénylő szobor 18 karátos aranyból van, öt és fél tonna a súlya. Amikor megtalálták a leégett királyi városban, egy cementszerű máz volt rajta, majd 1956-ban egy helyen ez a védőborítás megrepedt, leesett és előtűnt a nemesfém. A szentélyt látjuk.

Egy másik teremben gyógymasszázs iskola működik. Persze ez nem tévesztendő össze azokkal a masszázsszalonokkal, aminőkkel lépten-nyomon találkozhatunk a városban. Itt férfiak és nők is kérhetnek masszírozást, majd többletszolgáltatást. A nők kezelését férfiak, a férfiakét pedig ledéren öltözött nők végzik.

Sok-sok Buddha - hosszú-hosszú sorban. Ezek már nem aranyból készültek, csupán aranyozottak. Thaiban, a régi Sziámban az időszámítást Buddha elalvásától számítják, ma tehát 2524-et írnak 1981 helyett. (Ebben az évben jártunk ott.)

Egy szentély előtt imádkozókat látunk. Az ájtatos hívő fohászkodik, tapsol, csenget, gyertyát gyújt. Megjegyzem, hogy ebben az országban a katonai szolgálat éppen úgy letöltendő, mint a szerzetesi idő, mely legalább három hónap. A szerzetesi élet kötelező, még a király is bevonul teljesíteni.

Gyönyörű templomtorony... A férfi szerzetes 247 szabályt követ. Kopaszra nyírják a fejét, naponta csak kétszer étkezhet, reggel és 12 óra előtt. Délelőtt alamizsnát gyűjt a házakból vagy a városban szerteszét található szentély elől, ahova azt a hívők lerakják. Emellett tanítanak és rendberakják a templomot. Nő is lehet szerzetes, például abban az esetben, ha megunta a férjét, de ez önkéntes. Bizony az ő haját is levágják, ám neki mindössze 8 regulát kell követnie, és az étkezéséről is többnyire otthonról gondoskodnak.

A szerzetesek délután meditálnak. Ha hölgy ad nekik alamizsnát, az nem érintheti meg őket, ilyenkor ruhával fogják el az adományt.