Egyiptom VI/3

UTAZÁS EGYIPTOMBA 1988-BAN

A tevegelés csodálatos élmény

A régi Szahara állatvilágában még szerepelt a rinocérosz, a zsiráf, az elefánt, a víziló és számtalan vízimadár. Ahogy a sivatag tért hódított, a vizek elapadtak, és ezek az állatok is mind délebbre húzódtak. Kr. e. 1500 körül megjelent a ló és a teve.

A tevegelés csodálatos élmény, de gyakorlat is kell hozzá. Megkíséreltük. Hogy biztonságosabb legyen, ketten egy tevén. Ez lett a vesztünk. Nem kapott baksist a hajcsár, tehát riasztotta a tevét, az hirtelen kelt fel, mi pedig egyből kipróbáltuk a selymes szaharai homok rugalmasságát. Nem hiszik el, milyen érzés, amikor valaki nagy magasságban, biozonytalan helyzetben, komolyabb fogódzási lehetőség nélkül imbolyog előre-hátra a teve hátán attól rettegve, hogy mikor gyorsul vagy ugrik meg az egyébként jámbor állat. Végtelenül ki vagy szolgáltatva a baromnak, de főként a gazdájának.

A teve a sivatag jelképe. Ha egypúpú, akkor dromedár. A múlt idők kitűnő közlekedési eszköze volt, de manapság is jó hasznát veszik. A sivatag vándorai úgy tartották, hogy a tevék lábonjáró víztornyok. Hogy miért? Mert végveszélyben a szomjhalál küszöbén felnyitották a gyomrát, és megkeresték a tartályt, melyben iható folyadékra leltek. Azt gondolom, senki nem hiszi, hogy ezúttal vödörnyi üdítő vízre bukkantak a szomjas vándorok, de az itt talált lé, mely ugyan sűrű, bűzös és undorító, a teve pusztulása útján megmentette az ember, sok utazó életét. Nem egyszer előfordult, hogy a sivatag vándorai majdnem éhenhaltak. Már hosszú ideje semmiféle elemózsiájuk nem volt, ekkor felvágták a teve púpját éles késsel, és innen vagy 10-15 kilogrammnyi faggyú zsíradékot operáltak ki.

És miért nevezzük a tevét a sivatag hajójának? Hallatlanul tűri a szárazságot! Csukott szájjal lélegzik, hogy minél kevesebb nedvességet veszítsen. Alig izzad és csak kevés vizeletet ürít. Ha azután egyszer vízhez jut, 10 perc alatt képes 100 litert meginni.

Az európai szebbik nem pedig nem is tudja, hogy a teve vizelete micsoda szépítőszer! Reggelenként az igazhitű hölgyek sorban állnak a tehén faránál, hogy edényeikbe felfoghassák a csodás nedűt, mely állítólag kitűnő fejmosószer, de fogmosásra és borotválkozás után is nagyszerűen használható. Igaz, hogy vérlázító pazarlás, valódi luxus, de van, aki megteheti, hogy tusolást rendez a teve farka alatt. Reggelenként (kávé helyett) egy pohárka tevevizelet jó közérzetet teremt, de használják láz- és fájdalomcsillapításra is. Tévedés ne essék, a nejem nem efféle szolgáltatásra vár!

Mi pedig az előbb elmodottakat nem igazán értékelve izgatottan egyensúlyoztunk a csodaszergyártó szerkezet púpjának nagy magasságában, és alig vártuk, hogy nem is olcsó kéjutazásunknak vége legyen. A szent bikák temetkezési helye felé haladunk, ám előbb leroskadunk a világháborús romokra és hullafáradtan, a hőségtől kimerülten várjuk a sorunkat az indulásra a Királysírok felé.

Nem félreértés, bizonyos küllemű és foltozottságú bikákat szent állatnak minősítettek, ezeket hatalmas alabástromkádakban bebalzsamozták és díszes ládákban helyezték örök nyugalomra. Amikor Théba lett Egyiptom fővárosa, akkor a fáraók az itteni hegység magasabbra eső részét választották leendő sírjaik helyéül. Néma, sivár vidék ez a föld alatti sírok világa. Kopár sziklák és izzó homok között tovakígyózó úton haladunk a sírok felé, ahol valamikor siratva és énekelve vitték a nagy halottakat.

Misztikus, titokzatos, holdbéli táj, ahol növényi életnek még nyoma sincs. Torkunk kiszárad, nyálunk elapad a rekkenő hőségben. A vízárus ember csengővel hívja fel a figyelmet a tömlőjéből árusított, életmentő hideg vízre.

A sírrablók nem kímélték a nyughelyeket. A temetőket kirabolták, és nemcsak a mázsányi aranyat vitték el, de még a múmiák belsejét is átkutatták varázserejű amulettek után keresgélve.

Ezt látva a következő fáraók már sziklaüregekbe temetkeztek, olykor hamis sírkamrákat készítettek a sírrablók félrevezetésére, máskor pedig a folyosón csapdákat állítottak fel, melybe az avatatlan látogató óhatatlanul beleesett. Mindössze egyetlen királysírt sikerült érintetlenül megtalálni, amikor 1922-ben Carnorvorn és Carter hosszú esztendők kutatásai után rálelt a fiatal, alig 20 esztendős korában elhunyt Tutenkamon fáraó még ép sírjára. A fáraó kívül-belül aranylemezekkel bevont tölgyfa-szekrénybe helyezett színarany koporsóban feküdt, fején szintén színarany halotti maszkkal, körülötte milliónyi arany, fajansz, elefántcsont haszánlati és dísztárggyal.

Sivatagi homokhegy tetején áll Aga kán mauzóleuma. Ő volt az izmaeliták gazdag szektájának a vezetője. Lábbelinket levetve óvatosan körbejárjuk a dús, puha szőnyegeken a bűngazdag főpap fehér márvány borítású, koránfeliratokkal díszített kriptáját. A bokáig érő homokban többnyire tevén mennek fel a turisták a mauzóleumba. Odabent a síremléken midnen nap egy-egy friss piros szekfű vagy rózsa virít, amit állítólag naponta küld Párizsból a gazdag özvegy.