2012. november 19., hétfő

Egyiptom II

  UTAZÁS EGYIPTOMBA 1988-BAN
Történelmet mesélő építmények




Jöjjenek fel a Kairó fölé emelkedő erődítményre, a Citadellára, amely építését ottlétünkhöz képest pontosan 800 esztendővel ezelőtt kezdte meg Szaladin, majd többek között még Napóleon is építtetett hozzá, de végül is Mohamed Ali fejezte be.





És ki is volt az utolsó egyiptomi dinasztia megalapítója? Mohamed Ali szegény albán fiú volt, aki katonaiskolába került, majd a Porta 4000 albán harcos élén a franciák ellen küldte Egyiptom felszabadítására. Bátorsága tábornoki rangot hozott neki, később pedig mint Egyiptom kormányzója az angolokat is kiűzte az országból. Akár hiszik, akár nem, csupán 47 éves korában tanult meg olvasni, de írni sohasem tudott. Ezért állt vele szemben az arisztokrácia, a mamelukok.





Óriási vérengzésről tudnának mesélni e falak. 1811. március 1-jén fényes ünnepséget rendezett e helyütt Ali, melyre meghívta az ország nemeseit, mintegy 481 mamelukot. Amikor a nagyurak már belefeledkeztek a felszabadult mulatozásba, előrohantak Ali katonái és valamennyit lemészárolták egy kivételével, aki a vár fokáról a mélybe ugrott. Mohamed ezután sikeres hadjáratokat indított Szudánba, az Arab-félszigetre, Kis-Ázsiába és Törökországba, és megteremtette a független Egyiptomot. Büszke ember volt! Igaz, hogy Egyiptom tekintélyét helyreállította, de azzal dicsekedett, hogy Napóleonnal egy évben született, és csak az európai hatalmak féltékenysége miatt nem érhetett el napóleoni sikereket. Olvasni ugyan nem tudott, de iskolákat és tudományos intézményeket létesített, gátat épített a Níluson, meghonosította a gyapotot, felvirágoztatta az ipart, és korszerű, modern hadsereget hozott létre.





Kilátás a Citadelláról. Előtérben a Hasszán és a Rifai mecset. Az előbbi a mameluk építészet csúcspontja. Évszázadok során többször használták erődként is. Az utóbbi nem túl régi, építése századunkban fejeződött be.





Nagy izgalommal várjuk, hogy látogatást tegyünk a világ hetedik csodájaként számontartott, több ezer éves síremlékekhez, a piramisokhoz. Alig néhány kilométerre Kairó központjától máris Gizában vagyunk. Nemcsak a tevék tűnnek elő, de a három hatalmas, gúla alakú piramis is.





A gizai piramisok és környéke. A Nílus nyugati partján a homokba ágyazva közel 70 kilométeren keresztül egy óriási megropolisz húzódik, melynek csupán egy részét alkotja Giza. Az ókori Egyiptom fővárosának, Memfisznek a temetője volt ez az egész terület. A Keopsz, Kefren és Mikerinosz piramisok fényképezését senki nem hagyja ki, aki erre jár. Keopsz tulajdonképpen görög név, az egyiptomi változata a Khufu. Khufu fáraó, a IV. dinasztia (i.e. 2700-2500) második uralkodója a plató északi részén emelkedő legmagasabb piramis tulajdonosa és építtetője. A piramis magassága 137 méter (eredetileg 146 volt), mintegy 54 ezer négyzetméter nagyságú alapterületre hozzávetőleg 2 millió 590 ezer kőtömbből emelték monumentális sírt.





A tevetaxi-állomáson állatok százai pihennek itt tulajdonosaik és hajcsáraik felügyelete mellett a napfényben. Hátukon díszes szőnyeggel borított turistahívogató nyereg tarkállik.





A piramisokhoz vezető, kanyargó úton szapora beszédű hajcsárok igyekeznek rávenni bennünket a tevegelésre. Rohamuk szívós és kitartó! Nem is tudunk ellenállni úgy a hajcsároknak, mint a színpompás népi ruhába öltözött dragománoknak, akik idegenvezetőként ajánlkoznak.





Elámulunk a tisztelettel vegyült csodálattól, amikor közvetlen közelről megpillantjuk Keopsz, Kefren és Mikerinosz fáraók monumentális síremlékeit és az őket őrző emberfejű és állattestű, egyetlen kősziklából kifaragott több, mint 20 méter magas Szfinkszet. Egyiptom szimbólumaként szolgálank a monumentális kőcsodák, a piramisok! A Keopsz-piramis magassága 130 méter, alapterülete 54 ezer négyzetkilométer. Több, mint 2 és fél millió kőtömbből építették, melyek mindegyik 2-3 tonna súlynyi. És mi van odabent? Bementünk a szűk folyosón, ahol kizárólag lehajolva és egyenként lehetett közlekedni. Döbbenten néztünk körül a gránitfalú sírkamrában, ahol egykor a fáraó teteme pihent...





Amíg csodáljuk az emberi hiúság és munka hátborzongató méretű alkotását, felvetődik a gondolat, hogy vajon mi módon is épülhettek anak idején ezek az óriási kőcsodák. A válasz kézenfekvő: bizonyára alapos mérnöki tudás és emberfeletti munka eredményeként. Egy-egy piramis a hozzávezető úttal együtt 30 esztendeig épült és 100 ezer ember dolgozott rajta úgy, hogy 3 havonként váltották egymást. Az építkezés irdatlan erőfeszítést és áldozatot követelt. Szünet nélkül botokkal és pálmavesszőkkel hajszolták a munkavezetők a munkásokat. Az ellenszegülőket megkötözték, a legközelebbi csatornához hurcolták, és állandó ütlegelések közepette fejüket a vízbe nyomták. Másoknak elrettentő például a fülét és orrát levágták. Az építkezés egy emberi hangyabolyhoz hasonlított. Ezer meg ezer munkás faekék segítségével a követ fejtette a Mokattam hegy szikláiból, azt szabályos kockává faragta, mások pedig a kőtömböket szállították a Níluson. Ismét mások emelőrudak és segédfalak igénybevételével húzták fel e hatalmas kőkockákat a nagy magasságba. És hogy mennyi követ kellett összecipelniök? Hát annyit, amennyinek az elszállításához 20 ezer olyan tehervonatra volna szükség, melyek mindegyike 30 vagonból áll!






A félelem atyja - ahogy itt nevezik a Szfinkszet. Arca 5 méter, a füle másfél méteres nagyságú. Esténként, amikor a hang- és fényjátékokon kék-zöld-piros fénycsóvák bírják szóra, kísérteties hangon ismétli monológját: "5000 év óta minden reggel látom a napfelkeltét, első sugara az én arcomat éri... Láttam Egyiptom történelmét, láttam Kleopátra és Antonius elvonulását, lábaimnál táborozott Napóleon..." - meséli Egyiptom történelmét.






Ha kedved van, vihetsz haza fáraó- vagy istenszobrokat, piramist vagy tevefigurát, netán gyönyörűen festett falrészletet is a fáraók sírkamrájából.





Dzsószer fáraó híres, lépcsős piramisa Szakkarában található. 60 méter magas és minden lépcsőfok 10 méteres. Belsejében rózsaszínű gránit sírkamra rejtőzik melyben kőedénybe zárták a fáraó belső szerveit, amikor mumifikálták.




Memfiszben vagyunk, a régi, hatalmas főváros maradványainál. 1912-ben bányászták elő az alabástromszfinkszet, mely évezredeken át a sivatag homokjának mélyén nyugodott. És kit ábrázol ez a 80 tonna súlyú, 4 és fél méter magas, 8 méter hosszúságú monstrum? II. Amenofisz fáraó arcvonásait őrzi. Valamikor itt mindent víz és mocsár borított. A Nílust keletebbre térítették, a területet kiszárították, és ily módon alklamassá vált arra, hogy Felső- és Alsó-Egyiptom határán megépítésk a fővárost. Memfisz Észak- és Dél-Egyiptom fővárosa, a vallási kultúra, a kézművesség és tudomány fellegvára volt a nagy fáraó uralkodása idején. Itt iktatták be hivatalukba a fáraókat, és ősidők óta itt voltak a koronázási ünnepségek is. A memfiszi kőbánya szolgáltatta az építőanyagot a környékbeli építkezésekhez.





Az őrszemélyzet forró teát készít, mely olcsóbb is és ebben a hőségben a szomjat is jobban csillapítja, de mi már csak az italárusok piros kocsiai felé sandítunk, ahol hűtőládából kínálják a jeges italokat.





Az illemhely őre időnként siettetés céljából nemcsak a férfi, de a női toalettbe is betekint (mint valami háremőr) ha túl sok időt töltenél odabent - ugyanannyi pénzért. Hiába, nagy a forgalom, itt pedig a pénz beszél. Siettetni kell a megszorult atyafiakat, klienseket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése