Egyiptom V/1

UTAZÁS EGYIPTOMBA 1988-BAN

Nagy úr a Nílus!

Látogassunk el egy arab faluba! Igaz, hogy itt-ott már traktorral is dolgoznak, de a földművelés még mindig nagyon kezdetleges: szántáshoz faekét használnak. Nagy úr a Nílus! Amíg elér az árterülete, zöld, buja növényzet gyönyörködteti a szemet, beláthatatlan kukorica- és gyapottáblák, datolyapálmák, rizsföldek és repcetáblák váltják egymást...

Amott gyümölcsfák és banánligetek díszlenek az apró parcellákon. Gyerekek forgatják fogantyúval a hosszú fahengereket, melyek alsó része az öntözőcsatornákba nyúlik.

Ezek a keresztül-kasul húzódó csatornák a Nílusból táplálkoznak, és ha a fellah nem öntözi ezekből a földjét a rekkenő hőségben, a növények elpusztulnak és a föld elsivatagosodik.

Hogyan működik ez az öntözőrendszer? A hengerek belsejében körbefutó csavarmenet emeli mind magasabbra a vizet, mely az agyagtöltések fölé emelkedve életet önt az apró földecskékbe. A fellah gémeskútra emlékeztető emelővel, a saduffal meregeti a földdarabjára az éltető nedvet ugyanúgy, mint ősapái tették, akiknek a piramisok sok-sok ezer éhező építőmunkását is jól kellett lakatnia. E földeken pedig évente többször is lehet aratni. Nemcsak a föld művelése primitív, de a művelőjének az egész életmódja és lakása is. (Érdemes lesz a házába is belátogatni.)

A tehetősebb fellah már nem kézi erővel, hanem a tehenei segítségével emeli a vizet a magasba a sakijéval, amikor is a nagyobb facsavart a szarvasjószág húzza körbe-körbe.

Az egyiptomi falu! A házak építőanyagát a Nílus iszapja szolgáltatja. Soknak nincs is teteje, kellemesen hűvös, de ha egyszer elered az eső, végük van. Egyetlen szerencse, hogy ritkán esik. De ha egyszer kiadósan zúdul a falura, itt minden sártengerré válik. Ilyenkor körbeülnek a falusi fellahok, hangosan zokognak, miközben tépik a szakállukat és verik a mellüket.

De alig süt ki ismét Allah napja, máris új téglát szárítanak, és ismét felépítik belőle a hajlékukat.

Errefelé sok gyapotot és kölest termelnek. Ugyanúgy cséplik a pálmalevelek száraz rostjával, mint évszázadokkal ezelőtt. Itt megállt az idő. Ezután úgy tisztítják meg a pelyvától, hogy falapáttal és szakajtóval a széllel szemben szórják, szelelik. A nílusmenti óriási cukornádtáblák hatalmas, két méteres szárai a folyó iszapjában gyökereznek.

A hosszú, kardalakú levelek buja zöldje különös ellentéte a sivatag sárga színének, amely ott leselkedik a Nílus árterületének a határán, hogy elfojtson minden életet.