Egyiptom I/3

 UTAZÁS EGYIPTOMBA 1988-BAN
Az utcán mintha csak egy mozgalmas filmbe csöppentünk volna

Óriási az autóforgalom! Fülsiketítő dudálás közepette a gépjárművek ott és akkor előzik egymást, amikor éppen jólesik. Alig néhány centiméteres távolságban követik egymást hihetetlen sebességgel haladva. És mégis alig van baleset! Szállodánk közelében, a belvárosi Július 26. utcában elegáns ékszerboltok és fényes üzletek sorakoznak, de az úton veszélyes átkelni a semmit és senkit nem kímélő autóforgalom miatt. Ám ahogy a Nílus hídja felé közeledünk, némileg változik az utca képe.

Már fel-felbukkan egy-egy csacsifogat, kecske- vagy birkanyáj, az álmosan baktató tevék és lustán ballagó bivalyok nem kis bosszúságot okoznak a száguldó gépkocsik izgága, temperamentumos vezetőinek.

Sűrűsödnek az utcai ételárusok kordéi is! A süllyesztett mozgókondérokból kínálják a tésztákat, rizsételeket pikáns szószokkal nyakonöntve: a fűszerek, sült húsok és májak illata csiklandozza az igazhitűek orrát csaknem utcahosszat. Drótra húzott, apró madárfüzérek sülnek a nyitott parazsú tűzhelyek felett, a járdán szabad ég alatt cipészek, szabók, borbélyok serénykednek, űzik a mesterségüket. Itt is, ott is felhangzik a csodálatosan díszített konflisok lovaira aggatott sok-sok csengő csilingelése. Lépten-nyomon megállnak melletted és sétakocsikázásra invitálnak. Ezt a luxust nem a mi pénztárcánkhoz mérték. A cserépárusok kis boltjaikban ponyvák alatt árusítják az agyag vizeskorsókat, gyertyatartókat, mázas cserepeket vagy éppenséggel mázolatlan edényeket. Krumpli, szőlő és általunk ismeretlen magvak minden mennyiségben.

Sétáljunk egy kicsit a Khan el Khalili bazárban! Kairó piaci életének igazi központja ez a jellegzetes városrész. Határvonalai szinte megállapíthatatlanok. A szűk utcácskákban mindenütt kisebb-nagyobb boltok sorakoznak. Az elnevezés onnan ered, hogy Khalilnak hívták évszázadokkal ezelőtt azt a gazdag kereskedőt, aki e vidéket bazárnegyeddé fejlesztette, a khan szó pedig egyszerűen a kereskedők szállását és áruraktárait jelenti.

Mintha csak egy mozgalmas film peregne előttünk: óriási tömeg mozog, kiáltozik, zsibong körülöttünk színpompás, számunkra jelmeznek tűnő ruhákban. Csak zseinális díszlettervező alkothatta meg ilyen formában ezeket az elképesztően szűk, girbegurba sikátorokat, zsáutcácskákat és udvari beugrókat a végestelen végig glédában álló boltokkal és műhelyekkel.

És íme az utcai szendvicsárus! Errefelé kedvelik az olcsó és kitűnő szendvicseket. Változatos töltelékkel kínálják a lepényeket: fullal, támijjal, sült csirkével, különféle húsokkal bélelve...

A mártások és a nyers, vágott zöldségfélék az étkezés elengedhetetlen tartozákai. Még az italokhoz, így a sörhöz is előételt, mizét kínálnak, s ez lehet szeletelt sárgarépa, sósmogyoró vagy akár saláta. Izzó faszénnel kitöltött rekeszek előtt forog és illatozik a függőleges nyársra rétegesen felrakott húsoszlop, melynek peremét (ahogy sül) folyamtosan lefaragják, s a lehulló húsdarabkákat a lepény alakú beledi közé téve, mártással meglocsolva árusítják.

Bizony az utcán sül a kenyér is! Persze nem olyan, mint idehaza, hanem lepényszerű. Nagyon ízletes, de ha venni akarsz, a kis kenyereskocsik ugyancsak járják az utcákat.

Ha friss-melegen óhajtod, el kell jönni az utcai kemencéhez. A lepényből készül a jellegzetes egyiptomi szendvics is.

Bár a sertéshúst nem fogyasztja az igazhitű muzulmán, de a marha- és birkahús nagyon kedvelt eledel. A hentesek boltajtajában vagy fölötte lógnak a hatalmas marhacombok, birkafejek vagy kettéhasított gidák. A legyek zúgó-búgó siserehada sem a hentest, sem a vásárlót nem zavarja! Lényeg, hogy a lila pecsét rajta legyen a húson, mert abban az esetben, ha elhalványul, ez annak a jele, hogy állott az áru.