UTAZÁS EGYIPTOMBA 1988-BAN
Valamikor egyetlen nagyváros volt, de ma a Nílus két várost választ el egymástól: Luxort és Karnakot, a templomvárost
A templomváros ma már romokban hever - csodálatos romokban! De egykor fényes egyházi metropolis állott itt.
Ki hinné, hogy e helyütt hajdan a ragyogó paloták között csak úgy nyüzsgött a tömeg, az előkelőségek pedig gyaloghintóikon, díszes kísérettel közlekedtek. A külváros sikátoraiban a kézművesek hada szorgoskodott a házak előtt. És évszázadokon át épültek, szépültek a templomok, szakadatlanul dolgoztak azokon ügyeskezű építőik. És honnan érkezett az építőanyag a templomvároshoz? Az ősi gránitbányából.
A fajtáknak, nyelveknek és különféle kultúráknak bábeli gazdagsága az ókori világ valóságos központját teremtette meg Thébában. A hatalmas, monumentális templomváros ma csak egy végeláthatatlan, némán is mesélő romhalmaz, amelyben azt, amit az emberkéz épen hagyott, a földrengés zúzta pozdorjává.
Kosfejű szfinkszek védelmezik az építtető II. Ramszesz fáraó szobrát. Bizonyára nagy megelégedéssel szemlélné a nagyúr, hogy gigászi alkotása micsoda izgalmat vált ki műve kései látogatóiból.
Öt pilonon kell keresztülmennünk, míg a nagytemplom szetélyébe jutunk. Hihetetlen méretek! Már az első is 44 méter magas, szélessége 113, vastagsága pedig 15 méter.
Jobbról balról impozáns oszlopsorok között haladunk arra, amerre a fáraót vitték aranyozott hordszéken! 7 méteres fedőlapok kapcsolták össze ezeket a gigantikus méretű és számú, mintegy 134 óriási oszlopot. Lenyűgöző művészet, odaadó kitartás, páratlan tehetség és nem utolsó sorban elegendő pénz kellett ahhoz, hogy oldalaikon ily nagyszerű domborművet faragjanak. Sok helyen még a színezés is épen maradt!
Mára már csak egyetlen árva obeliszk tör a magasba, de valamikor e helyen négyen álltak. A többit elhurcolták Párizsba, Londonba, Rómába. Az obeliszk a Napistent, Rát dicséri, mert a hatalmas oszlop hegye minden hajnalban először találkozott a felkelő Nap sugaraival.
A falakon harci és ünnepségeket megörökítő jelentek és uralkodói névjegyek, kartusok láthatók.
Ámon templomában vagyunk, ahol Ámon isten fehérruhás papjai sürögtek-forogtak annak idején és végezték a szertartást. A falakon történelmi jelenetek és a nagy fáraók szobrai, domborművei. Egyik képen kegyelemért könyörgő hadifoglyokat látunk, akik térdepelve rimánkodnak életükért, a másik relief egy halom aranyat, ékszereket és egzotikus növényeket ábrázol, melyeket a győztes fáraó hozott haza hadjáratából.
A hatalmas bronzveretű díszkapukat elpusztította a tűzvész, de megrepesztette a gigantikus kőből faragott gerendákat is. A templom szentélyét később keresztény templommá alakították át. Kétoldalt szfinkszek szegélyezték azt a 4 kilométer hosszú utat, mely a karnaki templomot a luxorival összekötötte.
A Luxor templom sokkal kisebb, mint a karnaki, mert mindössze 300 méter hosszan nyúlik el a Nílus partján.
Ugyancsak II. Ramszesz építtette a bejárati pilont; az oromfalon a hettitákkal vívott győzelmes harc bevésete látható. És a fáraó 3 hatalmas szoborkolosszusa, kettő ülő, egy pedig álló helyzetben. Az újesztendő megünneplése világraszóló ceremónia volt e helyen. Ilyenkor Ámon útra kelt Karnakból és meglátogatta háremét.
E két hatalmas, 15 méter magas ülőszobor a Memnon szobrok, melyeket egyetlen sziklából faragták ki. III. Amenhotep fáraót ábrázolják. Kr. e. 27-ben mindkét kolosszus megrepedt. Ki ne tudná, miről híresek ezek a kőóriások! Minden napkelte idején különösen zengő, éneklő hangot adta, amiről azt tartotta a nép, hogy a hajnal istennőjét köszönti a fáraó. A mesés zajt a repedt szobor adta oly módon, hogy belső részecskéi a hajnali hidegben kitágultak, nappal pedig összehúzódtak. Restaurálásuk óta némák, nem üdvözlik a Napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése